Emlékezz rám.

Huh, hát hol is kezdjem!?
Nah, nyugi, nyugi semmi gáz nincsen, csak tegnap eleresztettem magam és megint nekiálltam írni. A harmadik fejezet már félig kész állapotban hever az íróasztalomon és azt hiszem folytatni fogom végre a Rémálom sorozatot. Bár az még nem egészen biztos... xD Az előző, amit az álomvilágomról írtam, azt nem tudom egyszerűen folytatni... Nem jön az ihlet. Rohadj meg Pirati...

Mai bejegyzésünk célja, azonban az, hogy... *TÜDÜ* hogy is tudok én írni. Kell egy megfelelő depressziós/mérges idegállapot, hogy logisztikai összerakó képességem a frappáns skálát súrolja. Notehát! Mint említettem tegnap sikerült lemennem Bétába, és írni, közben a szokásos felállás szerint depressziós zenéket hallgattam, hogy el ne múljon az érzés. Találtam egy videót. Egy lány utolsó mondatait...
Na azon elsírtam magam.
Elmeséltem ezt anyukámnak, mikor kb fél kettőkor aludni küldött, és mondta, hogy Örül, hogy az ő lánya is olyan érzékeny mint ő maga. Én ezen csak nevetni tudtam és bólintani. Aztán egy nagyon hosszú kb egy órás beszélgetés következett anya és lánya között. Imádom az ilyeneket, mert nagyon jó anyukámmal beszélni.
Elmeséltem neki, hogy mit szoktam néha mondani. Legalábbis lehet, hogy nem a 9.z-nek, de egy barátnőm, Kumi teljesen kétségbe volt esve, hogy a szülei el fognak válni. Kérte, hogy meséljek az enyémekről, és én csak annyit mondtam "Szeretem Édesanyámat. Mindennél jobban. Hiszen apám nincsen." nem értette, hogy miért nincs apám, hát elmeséltem neki, hogy hogy váltak el, és hogy utáltam meg.
Anyuval folytatott további beszélgetés alatt, megemlítettem neki azt is, hogy szerepjátékozás közben is a karaktereim nagy többségének nincsen/meghalt/meg kell ölni az apját. Anya csak nevetett, és én is. Elmeséltem neki mindent, mi történik velem, mit érzek, mikről szoktunk beszélgetni a barátokkal.
Sok ember nem érti, hogy hogy alakítottam ki ilyen kapcsolatot anyukámmal. Igazából én se tudom, de egyszerűen nem érzem, hogy bármit el kellene előle titkolnom és erre azt mondta, hogy ez tök jó!


Fuhh... xD Nem tudom miért írtam le. Csak egyszerűen baromi jól esett x3
Szeretem az anyukámat nagyon.

Konbawa.~

Kijelentkezem ^^

Random novella xD

Illetve nem! Na jó mindegy xD Dehogynem!

Nadena! Sziasztok kedveskéim^^

Mai pici bejegyzésünkben gyorsan Internetre vetem szerény gondolataimat, az újonan megnyitott történetről, melyet már IGAZÁN meg fogok írni, mert iszonyatosan jó témának tartom. Az érzésekről írni ilyen furcsa formában... Megtestesítem őket.
Mindegyiket. Spes, Pirati, Odi, Ira, Teberna, Timor, Armon, Amor, Pax és aki hamarosan következik Amentia. Imádlak titeket. Hamarosan részletes leírást fogok készíteni mindegyikőjükről és ha valaki számára nem tiszta az egész, akkor translate.google.hu és mindenki fordítsa le a neveket Latinról. Hatalmas segítség!
Nade most megyek aludni!

Sziasztok Kiskacsáim! ;D

Tépj széét, mire váágysz méég!? xD

Jóestét gyermekeim! Kazu-nya néni jelentkezik az újabb fantasztikus fejezettel szerény hétköznapjaim életével... Vagyis... szerény életem hétköznapjaival. Na jó... meglesz meglesz...xD

Mai témánk egy a sötét múltban fellelhető esemény megismétlődése... Vagyis, ahogy visszatekintünk nagyjából tizen hat évre visszamenőleg pontosan láthatjuk, hogy a kis Kazu-nya-t hogy veszik ki a Szülész bácsik Anyuci pocijából. Na pontosan erre gondoltam! Igen, kedves nézőim, elérkezett a Születésnapom! Ismét!

És nem is akármelyik! Sweet Sixteen! Szeretettel köszöntelek titeket az immárom 17. életévemben!
2011.10.19.
Dokumentációnkat megelőző nap már kaptam ajándékokat*-* Egy Yamamoto sálat, egy Colonello cumit, egy Eső gyűrűt, egy Yakyu-baka képeslapot és egy Pörköltszaft nevű plüsspatkányt, aki valamiért furcsa perverz vigyorral méreget miközben alszom, úgyhogy kezdek félni tőle... Na de! 19... Minden ember számára eljön az a pillanat, mikor születése napjának reggelén felébred, kitörli a csipát a szeméből és a szar is meg fagy benne a tudattal, hogy "Vazze' Ma van a Szülinapom! O_O" Legalábbis én így reagáltam...
Nem is lett volna semmi baj, de drága tünci bünci bogár osztálytársam, F.Anita (kiskorú) már nem egészen egy hete baszogatott a születésnapommal. Féltem is előre, de hálistennek hiába.
Naszóval, csapjunk is a lecsóba. Reggel gondtalan öltözködés és szenvedés után betoltam selymes tomporomat az oskolába, mitől minden ember retteg, s besétáltam az angol csoportomba (mármint a terembe!) Delilah támogatásával. Az asztalon ott állt egy aranyos aranyszínű kis csomagocska, amin ez állt: Risától, Diának... Rögtön elkapott a sírhatnék, hiszen Risa-chant szegényt egy full tévedés miatt azelőtt nap éppen utáltam és legszívesebben sírva kértem volna bocsánatot, na de lapozzunk.
Az angol órák után, Anita drága egy fél hűtő méretű bazinagy csomaggal csoszogott be a terembe, lecuppantotta az asztalra, nekem meg égett a pofám a zavartól, mert nagyon jól esett, hogy ilyen hülye, de fájt is, hogy ENNYIRE HÜLYE!
Mikor végre ráugrottam a dobozra találtam benne egy másik dobozt... aztán egy másikat... és még egyet... míg végül megtaláltam az új könyvemet és a szép zsírúj táblafilcemet^^
Újságíró szakkörön mindenki megpuszilgatott meg letépték a fülemet és este, egyetlen és hőnszeretett Bátyuskám Dávid eljátszotta nekem Gitáron Halász Judit Boldog Szülinapotját és meghaltam a meghatottságtól*-*

No mára a szeretetből elég ennyi xD Komolyan mondom, mostanában többet írok elborultan depis fejezetet, mint ilyen cuki kis habosrózsaszínFoxitortát...xD (Ennek így semmi értelme, no de sebaj)

Gyermekeim!

Csendüljön fel a humorhimnusz, áradjon az érzelem!

Elhallgatok végre ;D A pultos lánynak pedig adjanak borravalót*-*

Egy más világ

Nem lelkizés, nem ömlengés, szimpla unalom és némi letargia.

Hunyd le a szemed és képzelj el egy világot. Ebben a világban egy hatalmas mezőt láss. Gyönyörű zöld fű és fák, bokrok mindenfelé. Vadvirágok ezrei tarkán integetnek és a nap vidáman fénylik az égen. Csak néhány bárányfelhő úszkálja körül. Az emberek, akik arra tévednek vidámak. Páran vannak, de örülnek egymásnak és látni, hogy barátok. Hangosan nevetnek, mosolyognak és viccelődnek. Semmi nem rontja el a kedvüket, de ekkor hirtelen megdördül az ég. Csattanás zaja hallatszik valahonnan.
Az eget beborítják az éjfekete viharfelhők és villámlani kezd. Csak úgy ömlik a vérvörös víz mindent mocskos feketére színezve. A villámok hasonlatosak a késszúrásokhoz, oly egyenesen és pontosan üldözik az embereket, míg azok teljesen szétszélednek. Csak egy marad közülük, egy ázik tovább az esőben és várja, csak várja, hogy vége legyen már.

És most törd össze a boldogságot, láss egy másik világot.

Egy világot, ahol a nap mindig csak lenyugszik, mintha fél hatkor megállt volna az idő és örökké ott maradt volna egy helyben, mozdulatlanul. Ha körbenézel minden kopár és sivár, sehol egy csepp víz, csak mindenfelé kirepedezett, tikkadt föld. Nem látni hegyeket a távolban, fákat, bokrokat vagy akár kaktuszokat valahol... Csak a por és a semmi más. A Nap a horizont mögött állt meg narancsos fénybe vonva a világot.
Ezt a kopár semmit egy keskeny sárga színű macskaköves út szeli ketté, de az is rideg és mozdulatlan. Az úton emberek állnak, kis csoportokban, és halkan beszélgetnek valamiről. Egyik sem nevet, nem látszik vidámság, nem hallatszik kacagás. Csak halk suttogás, mintha kígyók közt lennél. Az út kellős közepén egy magányos alak ácsorog lehajtott fejjel. Hosszú fekete haja előre borul, eltakarva a többi embertől könnyáztatta arcát. Szúrnak a szemei, finom remegéssel mutatja, hogy zaklatott, de nem mozdul. Csak nézi maga előtt a földön hosszú fekete árnyékát. Ebben a világban csak ennek a lánynak van árnyéka. Azoknak, akik csapatokba verődve suttognak nincsen. Ők a védettek. Az árnyék a magány jele, mégsem segít neki senki. Vesd össze a két világot. Az első a szebb, igaz? A lány is így gondolta, hiszen örökké ott akart maradni, élénk sárga ruhájában világos barna hajával, most mégis itt van. Sárga ruháit megfogta a véres eső, haja sem barna többé. Könnyei az arcát elhagyva elindulnak a föld felé, de még mielőtt lecsöppennének felszáradnak. Ebben a világban nincsen víz... Ebben a világban nincs barátság.
Miért került ide? Ki tette ezt? A bal orcáján világító kékeszöld véraláfutás megmondhatja a választ. Bízott, de hiába és most egyedül szenved. Ha lenézel láthatod, a szíve tájékán egy luk tátong, mintha kitéptek volna onnan valamit. Vére nincs, ha volna sem látszana. A lány olyan már önmagában is, mint egy árnyék.

Messze tőle, talán a világ másik felén, áll valaki. A kezében egy fekete, még verdeső magányos szívvel. Másik kezében vékony ezüst tűket tart, és egyre másra a szervbe mélyeszti a hideg nemesfémet. Minden döfésnél az ÁrnyékLány könnyei kibuggyannak, és lehullanak. De elpárolognak. Mert ebben a világban nincs víz. Ebben a világban nincs szeretet. Ebben a világban nincs semmi...


Nem kell aggódni, teljesen jól vagyok xD Csak elborult elmeszüleményemet dícséri eme kis... Novella? Nevezzük annak. Viszont nagyon nagyon jól esett leírni^^

A szereplők kitalált alakok, akiket egyszer megálmodtam. A kedvencem természetesen az ÁrnyékLány, hiszen... Mondhatni ő az egyetlen igazi szereplő. Nem tudom, hogy látta-e valaki Aliceen és Roseon kívül, de volt egy rajzom még múlt évben egy lányról, aki magányosan áll és az árnyékát nézi. Ez most valahogy eszembe jutott és alkottam hozzá egy elborult Tim Burton "megirigyelné" darkos sztorit xD

Köszi a figyelmet^^

Nemtudom... csak úgy jött. Bocsi.

Lehajtott fejjel állok, egy üres, kihalt, sötét szobában. Fázom és érzem, hogy üvegszilánkok tépik a bőröm akármerre lépek. Semmi sem jó. Sehogy sem jó. Miért is lenne? Valakinek ez nem tetszik, valakinek az nem tetszik. Szeretném, ha mindenkinek eleget tehetnék, de nem lehet. Nem tudok. Gyengeség? Talán.
Lassan felemelem a fejem, vér csordul ki a bőrömön hasított vágásokból minden mozdulatnál. Az én türelmem sem véges. Az, aki voltam csupán egy árnyék. Az, aki most vagyok egy álca. Álca, ami alá senki nem nézhet be igazán. Az erő és az energia gyenge maszkja, ami, ha egyszer összetörik mindenkit meg fog lepni. Egy erős test, gyenge lélekkel. Ismertek mind. Tudjátok, hogy milyen vagyok, de nem tudom, hogy van-e köztetek, aki átlát a jelmezen és észreveszi mögötte... azt a kis darab megmaradt vörös valamit, ami folyamatosan dobog, de már sok helyen megsebezték, és annál is többször szúrták keresztül.
Nem szándékozom átverni senkit, nem akarom másnak mutatni magam, mint aki vagyok. Egyszer, ha már nem leszek, talán mindenki meglátja, hogy milyen is az én életem. Nem vagyok gazdag, nem vagyok okos csak egyszerűen szeretek élni. Talán mély nyomot hagyok, talán nem, és talán túl nagy szívem van. De mi lenne, ha nem lennék? Emlékezne rám valaki? Nem tudom... talán csak azok, akik tényleg szerettek.
Ahogy elindulok kezeim remegnek, arcomon véres könnyek csordulnak, de a szám akkor is mosolyra húzódik. Érzem, ahogy a fájdalom mindenemet átjárja, térdre zuhanok, majd elterülök a földön. Még pont látom, ahogy a szép skarlátszínű vér elönt körülöttem mindent. Ajkaimon még mindig mosoly játszik. Egy utolsó könnycsepp gördül le az arcomon, ahogy lassan lehunyom a szemeimet. Már nem érzek semmit, se fájdalmat, se jóleső bizsergést... csak nyugalmat. A szívem már az utolsókat rúgja. Hiszen megsebzett, véres vad ő is, aki azért halt meg, mert mert szeretni... Hallom, ahogy nehéz léptek koppannak a földön, talán a Halál Ura jár már itt a sarkamban. Érzem, ahogy óvatosan felemel és a karjaiban megtart. Egész finom illata van... Kezét az arcomra csúsztatja és elmormol pár halk szót bársony hangján. Szemhéjam elnehezül és lassan hallani is elfelejtek már... A Halál mindent elintéz, magához ölel, megvéd, vigyáz rám... s már nem marad más, csak a sötétség...

Ne fogjátok fel annak, hogy bárkire rá akarom hárítani a fájdalmamat, csak muszáj volt leírnom. Kicsit kijöttem a sodromból, és nem tudtam máshogy kiadni^^' De már okés vagyok >_< Bocsánat xD A Halálos részt ne tessék komolyan venni, csak nem tudtam volna befejezni^^"

Good bye! *-*

Uhh... oo Sooook soook esemény x3

Fjuhh... hát... öhh... Na!

 Ismét eltelt egy évszázad és én megint semmit nem írtam erre a nyamvadt blogra. És megint megfenyítettek érte, no mindegy xD

Először is... ShibuyaCon... Hát... Nem mondom, hogy minden pillanatban könnyeztem a röhögéstől, de volt egy pár elég beteg momentum. Kezdjük is az elejéről.
Az odajutással nem volt semmi baj, behatoltunk -Igen Gilbert DIREKT írtam így xD- a Garay piacra és beálltunk a ROSSZ sorba.. Hát gratulálok nekünk. Rögtön az első félórában jött a Conhoz tartozó szokásos sokkhatások sorozatának első megállója, amikor egy Traszvesztita megkérdezte tőlem, (Kakuzu Cp-ben voltam, mint általában.) hogy mi is vagyok. Mikor mondtam, hogy Kakuzu a körmét nézegetve elsétált mi meg Dee-channal csak néztünk, hogy "Ez mi az anyám volt!?".
Mikor rájöttünk, hogy Hoppávan, nem jó a sor átcsászkáltunk a másikba, ami nyolc kiló méter hosszú volt. A sorban összetalálkoztunk Timivel és kedves Druszámmal Diával, akik szintén ott sorvadtak már egy ideje. Mivel semmi nem történt, és még a jegyek is elfogytak ezért lecsöveltünk a korlát mellé. Hozzám sorra jöttek oda az ismeretlen ismerősök, de így minden percben így jön, ölel és nekem leesik, hogy Ba+ téged ismerlek! Annyira unatkoztunk egy idő után, hogy én letekertem magamról a mellszorító fáslikat, és a kezemre tekertettem őket, mint egy múmiának vannak aztán a harmadikkal összekötöztettem a két kezemet és így végigmentem mindenfelé, a többség meg röhögött rajtam. Hát köszönöm én is (L) titeket xD Mikor már rohadtul meguntuk, hogy ott várakoztunk felkerekedtünk és átköltöztünk a Városligetbe, ahol Istenítettük Gilbert és Zsebi ananászát meg még pár lim-lomot, majd Timi széttépte az ananászt és Zsebi egy nyomorult műanyag villával elszeletelte.
 Miután sikerült lemosni az ananásszal vívott csata sarát átszambáztunk a közeli McDonald's-ba menüzni, ahol Zsebi elkészítette a szörnyetegét, melyhez majd később mellékelek egy fotót. Ezután visszamásztunk a Garayra unatkoztunk egy sort és csúsztunk haza, hogy utána hajnal kettőig szerepezzünk ;D Mint mindig.

Conról ennyi elég is.

Nomármost! Teaparty (Kakaóparty to me! ;D)

Állat király volt vááá ;D Nagyon nagyon faja xD Muffin, kakaó, tea, Gilbert, Dee-chan, Echo, Alice, Risa, yaoi, pénz, zene, tánc, minden ami kell egy jó bulihoz xD Nekem a pénz, ti nem kaptok >=D Hatalmas buli volt fuuu *-* Kár, hogy nem tartott tovább... Mivel nem sokra emlékszem, így hirtelen ezért később majd TALÁN kaptok valami ismertetőt... vagy.. mi a fenének? A Blogom olvasóinak 70%-a ott volt xD Asszem. Mindegy én most fáradt vagyok számolni naa! xD Akit érdekelnek a részletek írjon egy levelet a miskabacsilevelesladaja@citromail.hu címre (NINCS ILYENEM, de ha akartok csinálok). Közkívánatra új bejegyzést írtam, de ha nem haragszotok most megyek vissza szerepezni és Sumnegyvenegyet hallgatni ;D

Kijelentkezem! Böbe (*o*)/


Tüdűűű!

Über brutál megaszendó*-*

Ohayo így estefelé gyermekeim!


"Három fontos... három fontos mondani... őő... valóm van... F-forgalmi... Jogosítvány... Pff... őő... Forgalmi, Jogsi, Forgalmi, Jogsi... Kéremellenőrzésre!"

Na nem nyugi, látom többen beszartak xD Igen, tényleg három dolgot akarok mondani, ne aggódjatok xD

Ab 1: MELEG VAN! "Rohadt meleg, kurwa meleg, főleg itt a gatyámban, főzni lehetne benne!" Olvad a tükör, ahogy én is és még a jégkrémem is elfogyott... Ráadásul nem tudok kimenni a házi strandunkra Zsebművésszel mert meg is van úgyhogy jó' beszoptam ezt a hetet!

Ab2: Über burtál megaszendó! Nem tudjátok mi is az? No, én megmutatom:

 Ez itt az én idei leghülyébb reggelim xD Kellékek: Három szelet félbarna kenyér, lehetőleg a közepéről, Nutella és egy nagy adag tejszínhab.
Elkészítés: Fogol egy szelet kenyeret, megkened Nutival és fújsz rá tejszínhabot, majd megkensz egy másik kenyeret és ráteszed. A második kenyér tetejét is megkened és tejszínhabot teszel rá, aztán a következő szeletet is elkészíted ugyanígy, majd a tetejét ízlésesen díszíted. És Itadakumasu! Isteni ;D

No! Ab 3: Őő... mit is akartam? Jaa! Egyrészt Boldog Születésnapot Mama, bár tudom, hogy esélytelen, ezt látnod, mert nem értesz a gépekhez... A virágodat majd megkapod, ha találkozunk, úgysem hervad el, mivel plüss xD Na, de az igazi Ab 3 az ismételt SuperNatural mánia, mely hála neked drága Miyám ismét rám ragadt... Hogy tőled idézzek: Függő! Nos, igen az. Nagyon is ;D Totális függő**
Az egész azzal kezdődött, hogy mivel Natsu-kun nem volt msn-en, Delilah sem volt msn-en, Gil-sama meg a Sátánunknál dekkolászott, untam magam ezért leültem FMA-t nézni, mikor Alice rám írt. Szabó Máté, kinek hangja egy félistenével hasonlítható szinkronizálja Elric Edwardot az FMA sztár Alkimistáját, az Acéltörpét, és Dean Winchester (Rose, neked hívom Jensen Acklesnek...xD) a sztárvadászt is. S mivel a két karakter között hatalmas hasonlóságok felfedezhetők (Jellem, múlt, szokások, stb.) ezért, mikor meguntam az FMA-at és megmutattam Miyának az SN első részét megint elkezdtem évadot töltögetni és éppen most is azt nézem. Közben elég komoly párbeszédben meg egyeztünk a húgival, hogy teljesen burtálisan függő vagyok és elkezdünk poénból Odaát szerepezni, ami mondanom sem kell, hogy könnyes röhögést idézett elő nálam, noha nem tartott még sokáig, mert Húginak le kellett lépnie. Szerencsémre Luppy is és Gil-sama is hazaért, úgyhogy van kivel rontanom a levegőt, tehát nem unatkozom ;D

Röviden ennyi lennék mára kedveseim.~Puszi a hasatokra édeseim xD

A szemfülesebbeknek feltűnhetett, hogy ez nem is három, hanem négy dolog xD 


"Minden este úgy köszönt el, hogy: Mind itt halunk! Miért? Talán másnap összeszáradva fog rátalálni a közös képviselő?"

Kazumi in CrazyLand!

Kazumi in Crazyland

Puff... Puff... Puff...

Tompa hangokat hallottam a távolból... Morogva fordultam a másik oldalamra, mert úgy éreztem, hogy engem holmi puffanások nem fognak felébreszteni édes álmaimból. Puff... Puff... Puff... Egyre közelebb és közelebb jött az idegesítő zaj. Mordultam egy nagyot és kinyitottam a szemem. Álmosan néztem körbe, az ég kéken ragyogott, az égen a madarak békésen röpködtek, az erdő fáinak lehullott levelei vidáman táncoltak a lágy, meleg szellőben. Elmosolyodtam és egy kis vöröses szőrű mókust figyeltem, amint átszökkent az egyik fa ágáról egy másik fára. Felkuncogtam, amikor megláttam a zöld sárkányruhás fiút, kinek akkora kezei voltak mint egy egy péklapát...

Na álljunk csak meg egy szóra! A kezeimmel megdörzsöltem a szemem és reméltem, hogy ez a képtelen dolog eltűnik... Csalódnom kellett... nem az, hogy nem tűnt el, de előbukkant a semmiből egy magas rózsaszín torony, melynek tetején egy ugyan csak rózsaszín Unikornist mintázó zászló lobogott. A torony egyetlen ablakából egy apró termetű barna hajú lány integetett elvörösödve lefelé. A torony aljában fehér lovon egy magasabb fekete hajú fiú ücsörgött Herceg öltözékben és éppen a Sárkánnyal vitatkozott.

Felálltam s leporoltam magamat. Ekkor vettem észre, hogy én, hogy nézek ki. Fekete nadrágom kényelmesen simult a lábamra. A combomon lévő menő szakadásokat sok-sok biztosító tű tartotta egybe. Felül egy fehér szakadt és szintén biztosító tűkkel összefogott toppot viseltem. Lenéztem a lábfejemre és elvigyorodva vettem észre, hogy egy gyönyörű bőr acélbetétes bakancs van rajtam. A bakancstól pár centire a földön egy fekete cipzáras pulóver hevert. Belseje puha, fehér szőrme, külseje matt színű fekete volt és pár helyen az is meg volt tűzdelve BT tűkkel. A csuklómon pár fekete bőr karkötő hevert és nyakamban egy fekete fehér kockás sál lógott természetesen teleszurkálva tűkkel, pont mint a nadrágom, a pólóm és a pulóverem. Kuncogva vettem fel a ruhadarabot a lábam mellől, majd kiráztam és a derekamra kötöttem.

Mikor megint felnéztem a Herceg éppen a Sárkánnyal birkózott a porban és a Hercegnő a toronyban vérző orrát törölgetve figyelte a küzdelmet. Félre billentettem a fejemet, majd elindultam feléjük. A torony aljához érve lenéztem a porban fekvő Hercegre és Sárkányra, akik immáron öt-öt kártyalappal a kezükben a toronynak hátat fordítva pókereztek.

- Hercegeeeem! - kiabált fentről a Hercegnő élesen csengő hangján. - Rád várok! Ments meeeg!

A Herceg egy fogpiszkálóval a száján felpillantott a torony tetejére, majd vállat rántva visszafordult a Sárkányhoz, és egy elmotyogott „Royal Flush, nyertem!” után újra osztott. Mikor a Hercegnő ismét kiabálni kezdett – bár már sokkal dühösebben. - felsóhajtottam. Biztos unatkozik, gondoltam és a falra tettem a kezem. Hát, ha én nem is vagyok herceg, azért talán az én társaságom is elég neki, ha már ez a lusta Herceg inkább pókerezik minthogy megmentsen egy hölgyet... Szánalmas... Tipikus pasik... Felsóhajtottam majd elkezdtem felmászni és nevetve vettem észre, hogy játszi könnyedséggel jutok egyre fejjem a ronda rózsaszín torony oldalán. Beugrottam az ablakon és a Hercegnőre mosolyogtam.

- Szia! Kazumi vagyok – vigyorogtam szélesen és a kezemet nyújtottam.

- Az én nevem Echo Hercegkisasszony... - nemesi hanglejtésére kicsit felvontam a szemöldököm. Most... meg kellene hajolnom előtte? - És te nem vagy Herceg... - folytatta.

- Igazad van, nem vagyok Herceg – nevettem.

- Hajolj meg előttem undok pór, és ne merészelj tegezni, mert levágatom a fejed a szolgáimmal.

- Sajnálom kisasszony... -kuncogtam. Ez a lány egész mulatságosnak bizonyult számomra. Hosszú aranyszőke haját a feje tetején egy nagy kontyba fogta, frufruját mintha vonalzóhoz igazítva vágták volna olyan egyenes volt. Körülötte a szobában émelyítően aranyos dolgok hevertek mindenfelé. Kissé undorodva néztem körbe a rózsaszín falakon. A rózsaszínű baldachinos ágyról fodros függönyök lógtak... Tulajdonképpen az egész szoba úgy nézett ki, mint egy hatalmas randa rózsaszín csipketerítő. És Echo Hercegnő pontosan bele illett a képbe. A ruhái úgyszintén fodrosak és rózsaszínűek voltak. Émelyítően rózsaszínűek...

- Azért jöttél, hogy megments? Mert, ha igen akkor megengedem, hogy hű Komornyikom legyél – mosolygott rám a kis rózsaszín szörny.

- Hát, ami azt illeti, mivel a herceged elég lusta, gondoltam feljövök, hogy legyen társaságod – mosolyogtam rá.

- Ne tegezz Komornyikom – mosolygott rám vakítóan.

- Öhh... elnézést kérek kisasszony! - nevettem. - De miben látszik, hogy én az Ön komornyikja vagyok? - kuncogtam. Válasz helyett csak oda lépett az ágya melletti kis asztalhoz és felvett róla egy fehér selyemkesztyűt. Rögtön éreztem, hogy nem lesz a kesztyűvel hosszú életű a kapcsolatunk. - Uhn... Kisasszony, ebbe a tenyerem nagyon meg fog izzadni... nem lehetne esetleg fekete és ujjatlan?

- Dehogynem... - intett egyet és a kesztyű láss csodát fekete lett és ujjatlan. Mosolyogva a kezembe nyomta én pedig felpróbáltam. Pont illet rám.

- Köszönöm – elvigyorodtam.

- Nincs mit, Komornyik, de ajánlom, hogy te legyél a legjobb Komornyik a világon!

- Igenis kisasszony! - szalutáltam, majd hirtelen remegést éreztem a nadrágzsebembe.

- Luppy, luppy, luppy... - hallottuk az éles ismétlődő hangot. A zsebemhez kaptam a kezem és csak most vettem észre, hogy egy elegáns vékony ezüst lánc lóg ki belőle. Meghúztam a láncot és rögtön a kezembe pottyant egy gyönyörű ezüst zsebóra. Szépen megmunkált kis szerkezet volt és megállás nélkül ismételgette a furcsa zenéjét: - Luppy, luppy, luppy.

- Jól van, jól van! - megnyomtam az óra tetején a kis gombocskát, mire a fedél engedelmesen felpattant és a Luppyzás is megszűnt. Az óra fél hármat mutatott.

- Jézusom! Már fél három van!? - szörnyülködött Echo Hercegnő, majd megragadta a karomat és az ajtó felé kezdett vonszolni. Hagytam magam, hadd rángasson. Kirohantunk az ajtón, és elindultunk egy folyosón. A falakról mindenhonnan furcsa képek néztek ránk. A Hercegnő mosolyogva vezetett, amíg én a képeket lestem értetlen fejjel. Az egyik kép mellett egy hatalmas könyves szekrény állt. A szekrény előtt egy bársony fotelban egy fekete hajú lány üldögélt, kezében egy könyvet és egy szép lúdtollat tartott és mikor oda értünk hozzá éppen bőszen írogatott a könyvébe.

- Áá! Szervusz Rosie – sétált mellé a Hercegnő, de látszott a lányon, hogy meg sem hallja. Echo kisasszony finoman megérintette a vállát, mire az, mintha álomból ébredt volna, megrázta a fejét és zavartalanul rámosolygott.

- Üdvözletem Hercegnő! Megkérdezhetem, hogy mi járatban van erre, új komornyikjával eme csodálatos órán?

- A teapartyra igyekszünk – magyarázott rendesen a kis fodros. - A Kalapos már vár minket. Te nem tartasz velünk?

- Nem, Kisasszony, nagyon sajnálom, de a Vörös Királynő vár engem egy Lovaspóló játékra – sütötte le bűnbánóan szemeit a lány.

- Oh... milyen kár! - sopánkodott a Hercegnő. - Különben ő itt Kazumi – mutatott rám, mire én elmosolyodtam és kezet fogtam az Íróval.

- Örvendek – mosolygott kedvesen. - A nevem Roselynne, de mindenki Rosenak hív, kérlek te is hívj így nyugodtan.

- Nagyon örülök! Kazumi vagyok – mosolyogtam.

- Luppy! Luppy, luppy, luppy! - ismét felpattintottam a kis ezüst órát.

- Istenem! 2 perccel le vagyunk maradva az ütem tervhez képest! - kiáltotta Echo hercegnő és a karomat megragadva tántoríthatatlanul továbbsietett. - Viszlát Rosie!

Lesiettünk egy keskeny csigalépcsőn, majd végigfutottunk egy kis folyosón. Mikor a folyosó végére értünk újdonsült Úrnőm megtorpant és gondolkozva körbenézett.

- Merre is menjünk, merre is menjünk? - rágcsálta szája szélét elgondolkozva.

- Úrnőm... hallod ezt a hangot? - fordultam Echo felé. Fülemet egy sikítás hangja töltötte meg, és mikor a hang irányába, ez esetben föl pillantottam rögtön rám zuhant a mennyezeten lévő lyukból egy test. Nyekkenve terültem el a padlón azzal együtt, aki rám esett, majd pár pillanat múlva kicsit összeszedte magát és mentegetőzve feltápászkodott rólam. Aggódva porolgatta kék fodros – ekkor már tényleg azt gondoltam, hogy rosszul leszek a sok fodortól és csipkétől... - szoknyáját és igazgatta fehér kötényét. Magas lány volt, hosszú barna haját kibontva hordta és kedvesen mosolygott.

- Elnézést kérek, amiért rád estem kedves idegen... - motyogott zavartan és egy erős rántással felhúzott a földről. - nagyon ügyetlen vagyok, sajnálom! A nevem Alice és a teapartyra jöttem.

- Alice? - mérte végig Hercegnőm, majd mosolyogva belé karolt. - Akkor kérlek tart velünk, mi is éppen oda tartunk. Ő itt a Komornyikom, Sebbas... Őőő... Illetve Kazumi... Én pedig Első Echo Belarus Hercegnő vagyok - kuncogott a Hercegnő. Alicere mosolyogtam, örültem, hogy láthatok végre még egy normálisnak kinéző embert.

- Luppy, luppy, luppy! - kotyogott megint az órám.

- Te jó isten! 10 percünk van odaérni! - szörnyülködött Echo kisasszony ismét. Szorosan magához fogta Alice karját, aki ijedten kapaszkodott belém majd a Hercegnő ismét futásnak eredt. Észre sem vettem, hogy hogyan, de kijutottunk a toronyból és egy szép zöld erdőben találtam magam. Hasonlított ahhoz ahol felébredtem, de mégsem volt ugyan az. Kicsit megnyugodtam, hogy nem rohanunk, de amikor Hercegnőm megtorpant ijedten megdermedtem. Miféle furcsa szerzettel találkoztunk már megint össze?

Felnéztem a fára amit Echo hercegnő is nézett és félre billentettem a fejemet, amint megláttam azt.. az... izét! Egy lány csüngött a fa ágáról fejjel lefelé. Fején szőrös macskafülek díszelegtek és úgy fején hatalmas vigyor terült szét. Barna haja rövid volt, s frufruja egyenessége majdnem vetekedett Echo Kisasszony frufrujával.

- Hová, hová kis Hercegnő? - kuncogott, majd meglengette füléhez hasonlatosan csíkos farkát a levegőben. - Talán nem a Kalaposhoz egy teára? - vihogott. Éles, magas hangja hihetetlenül irritálta a fülemet és legszívesebben ott helyben megöltem volna!

- De éppen oda tartunk, pór Macska! Én és Alice és a Komornyikom, Kazumi!

- Nekem is kell egy komornyik! - suttogott maga elé Alice, mire a furcsa macskalány leugrott elé és rávigyorgott.

- Én szívesen a szolgálatodba állok, feltéve, ha 90%-os étcsokoládéval jutalmazol.

- Szívesen! - csillant fel Alice szeme. Köténye zsebébe nyúlt és egy mozdulattal indokolatlanul sok étcsokoládét szórt a földre. - Ennyi elég lesz első alkalomra?

- Persze – csillant fel a macska szeme. - Különben a nevem Risa, nagyon örvendek... Gazdám...

- Luppy, luppy, luppy! - ijedtemben összerezzentem a hangra. Felkattintottam az óra fedelét. - Kisasszony! Öt perc múlva három óra! - Echo hercegnő nem is válaszolt, csak karon ragadott. Alicebe kapaszkodtam, aki Risa karjába markolt és már robogott is tovább az Úrnőm által vezetett furcsa vonat. Mikor végre leállt egy hatalmas tisztáson találtuk magunkat. Álmélkodva néztem körbe. A tisztás egyik sarkában egy girbegurba kis házacska ácsorgott, mindenhol toldozva-foldozva. Egy hatalmas fehér abroszos asztal terpeszkedett a tisztás közepén, rajta rengeteg sütemény, és tea. Az asztalfőn egy lány ücsörgött egy maga. Haja vörös volt, és fején egy furcsa zöld levélkés hajpántot viselt, mely miatt úgy nézett ki, mint egy érett eper. Mellette az asztalon egy gyönyörű szép bordó színű kalap díszelgett, mely egy narancssárga selyemszalaggal volt elegánsan átkötve. Kezében egy csöpp kis csészét tartott, melynek fülét alig tudta megfogni olyan pici volt. A lány vigyorogva nézett végig rajtunk legutoljára hagyva a Hercegnőt.

Alice és én mosolyogva futottunk oda hozzá megcsodálni kalapját.

- Nekem is kell egy kalap! - suttogtuk elkerekedett szemekkel szinte egyszerre.

- Üdvözöllek titeket Echo Hercegnő, Risa, Alice és Kazumi – tárta szét a karját az Eper. - Az én nevem Delilah és köszöntelek benneteket a teapartymon! Kérlek foglaljatok helyet, és érezzétek otthon magatokat! - nevetett.

Engedelmesen Echo kisasszony mögé léptem és kihúztam neki a széket, mint ahogy egy jó komornyiknak illik. Játszi könnyedséggel szolgáltam fel neki egy szép muffint és töltöttem ki egy csésze teát. Ezek után leültem és megkaparintottam egy szeletet az asztal közepén ácsorgó csokoládé tortából. Alice türelmesen várta, hogy az Ő Komornyikja is kövesse a példámat, de Risa csak lustán leült és egy csészét megkaparintva rögtön teázni kezdett. Alice csalódottan huppant helyére. Láttam rajta, hogy nem nagyon örül a Komornyikjának úgyhogy felálltam, és töltöttem neki is egy csésze teát. Barátságosan rám mosolygott.

Mikor vissza ültem volna a székre valami megnyomta a fenekemet, ijedten néztem ülepem alá és láss csodát! Egy csodálatos fekete cilinder hevert a helyemen narancssárga selyemszalaggal átkötve. Csillogó szemekkel vettem fel a kezembe s mintha hímes tojás volna forgatni kezdtem, végül fejemre illesztettem. Pont passzolt. Hálásan néztem Delilahra, aki csak mosolygott vissza rám. Végül felbukkant a mosolygós Usagi is, fején hatalmas fehér bolyhos nyuszifülekkel és ő is csatlakozott a teázáshoz, aminek nagyon örültünk. Bár elég hallgatag volt, jó társaságnak bizonyult és bármikor kész volt lejátszani bárkivel egy vérre menő sakkjátszmát. A teaparty végeztével hosszan beszélgettünk és én úgy éreztem, hogy végre barátokra találtam... Habár nem voltak teljesen épelméjűek, mégis barátok voltak.

- Kazumi, figyelsz rám? - billentette félre fejét Alice látva álmos arcomat.

- Nem egészen... mindjárt el... alszo... - a fejem a karjaimra fektettem az asztalra, majd lehunytam a szemem.

Pííp! Pííp! Pííp!

Az ébresztő óra hangja süvített az hajnal csöndjébe. Morogva ültem fel és szememmel kétségbeesetten kutattam barátaim és a fekete cilinderem után. Csalódottan vettem észre, hogy mindez csak egy álom volt. Szomorkodva kezdtem öltözködni. Kár volt, hogy vége lett ennek a buta kis mesének és főként kár volt, hogy mégsem kaptam fekete cilindert. Hogy miért nem a barátaim eltűnését sajnálom? Ez persze az aznapi első angol órák közti szünetbe kiderült.

- Meddig várjunk még rád!? És hol van Alice és Rose?! - kérdezte Echo morcosan. Azon a napon még nem látta elégszer a Hercegét, ahhoz, hogy megnyugodhasson. Annál többet látta viszont a Lapátkezű sárkányt, aki szokásához híven megint piszkálta.

- Büfében vannak Echo, higgadj le. Hol van Risa?

- Itt vagyok Kazu! - sipított élesen a kisCsillag és mellém farolva a falnak dőlt. - Dee-chan?

- Éppen Alicet és Roset menti a vészhelyzetből... - mormogtam neki. - Risa, lehetne kicsit halkabban!? Beszakad a fülem...

- Itt vagyunk srácok! - hallottuk meg Delilah kiabálását, aki mögött engedelmesen ott sétált Rose és Alice. - Na, halljuk a híres álmodat Kazumi...

Engedelmesen elmeséltem az álmomat ás levegő vissza fojtva vártam a reakciókat. A nevetésből először Echo tért magához:

- Hehhe! Mondtam, hogy Kazumi a legjobb komornyik a világon! - nevetett fölényesen Risára.

- Még álmodban is ilyen szerencsétlennek látsz Kazu!? - depressziózott Alice. Igen, róla tudni kell, hogy nem az ügyesség mintaképe... akár a saját lábában is képes volt hasra esni...

- Ne egyél meg, nem én akartam ilyet álmodni...

- És mi az, hogy én nem kaptam cilindert!? - nevetett fel Alice.

- Ugyan hagyd már, én nem adtam neked cilindert! - nevetett Delilah. - Risa, te még Kazu álmában is idegesítő vagy!

Mosolyogva néztem végig a lányokon. Echo, Rose, Alice, Risa, Delilah és Usagi... ti hatan nagyon sokat jelentetek nekem... ti vagytok az első csapat, aki istenigazából befogadott engem, és én boldog vagyok, hogy a saját osztályunk, a 9.z osztály tagja lehetek... Persze, vannak gyengébb napjaink, amikor meg tudnánk ölni egymást – főleg Risát. -, de attól még mindig összetartunk! Igaz lányok? Jhajj... mi lenne velem nélkületek?

Jelszó: CK

Ciaossu kedveseim!

"Tííízezer év alatt teljesen elgémberedett a nyakaaam..." Elég régen nem írtam nektek, de most bepótolom, mindenféléről beszélnem kell, Gödöllői túra, Fran make, Tea party, Vp és persze Gil. x3 Ebből 9.z kedveseim nem ismeritek Frant és Gilt, de nem baaaaj. xD

No, akkor kezdem is:
Ab 1: Gödöllő! ISZONYATOSAN JÓ VOLT xD Halálra röhögtem magam már a Héven is a lányokkal, ahol elterjedt a Foxival egy közös Yaoink (AizenGin) második verzója, hála Alicenek, az IssacGin... Köszönjük Alice, ez igazán... őőő... furcsa. xD Na már most, amikor a kastélyhoz értünk először eltévedtünk, aztán kijutottunk a kertbe és lepiknikeztünk. Delilah és Alice nagyon örült Lambajomnak és Vincentnek a két plüssnek amiket nekik gyártottam. Lambajom - mint azt a neve is mutatja. - egy fehér majom, Lamboci szemekkel. Vincent egy nemes fekete cica, menta színű szemmel és egy vörös szalaggal a nyakában. Nagyon tetszett nekik, és a bulajkodás után Alice anyukája felhívott ENGEM, hogy megmondja, hogy neki is nagyon tetszett és már be akarja búrni... Nagyon jó képek készültek a kertben, Echo kisasszony, a gazdám kinek nemes komornyikja vagyok volt szíves párat közzétenni csodás blogján...

Ab 2: Fran make! Natsu-samával mindent lehet csinálni. Főleg Fran cp-t... Mindenről esett szó, EAÉ-t néztünk, Nyulat simogattunk, vízbe folytottuk egymást... minden volt ott xD

Ab 3: Tea party... OMG. A tegnapi nap főmondata: Kazu-sama olyan, hogy ha VinDisellel kerül össze, akkor is ő van felül... Hát... Igen, köszönöm Alice, tudom, hogy egy domináns állat vagyok, de ennyire nem xD Megkaptam a hőn áhított csirkés yaoimat is! Muffinoztunk, (Awh*-*) Kuroshitsujit néztünk, teáztak én meg kakaóztam (Ugyebár...) meg minden. Meme képeket gyártottunk (Foxi's yaoi meme *-*) miközben Soul Eatert, D.Gray-mant és Yaoi gyanús Kilarit néztünk... Hát egy élmény volt. TEKIIIIIIIII!!! >=D Kedvenc beszólásunkká vált, amit Kid mondott Soul Eaterben Liznek: Ne szenvedj már! Awh... azt a hangsúlyt, úristen x'D Mindezek után "paraszt picsultunk" minden hülyeséget felvettünk ami a kezünkbe akadt és lett pár elég érdekes kép is... Majd alább láthatjátok, ha sikerül elkunyerválnom Echo-santól...

Ab 4: Vidámpark... Anyával és Bratyesszal... Halál volt. Fel ültem a Flying Circusra és a Szabadesésre... Sikítva visítottam és könnyeim folytak annyira be voltam fosva, de végül mindkettőt túléltem, sőt! Utóbbira négyszer ültem föl... Szét ütöttük egymást Dodjemen, szétröhögtük magunkat Ovi vasúton... Iszonyatosan jó volt! Egy év után végre el ment a kis családunk végre egy különleges partyzásra! Nagyon nagyon jó volt. Négykor hagytam el az objektumot, mert...

Ab 5: Gilbert-sama*_* találkoztam Gilbert-samával a WestEndben. Először kicsit zavarban voltam, de aztán nagyon összebarátkoztunk. Én nagyon jól éreztem magam... 9 centis platform >=D Minden hülyeségről elbeszélgettünk, és majdnem Amerikai fociztunk a fűben, hála Gil-samanak. Aztán most este meg megörvendeztetett egy nagyon atom Yaoi rajzzal, amit meglátva, majdnem szívrohamot és orrvérzést kaptam... Khm... hihetetlen jó az a kép*_* Gil-sama azt mondta, hogy megkapom >=D Jeeej, itthon kiteszem a falra. Awh...

Összevetve halál volt ez a két hét*-* és holnap még egy Natsu-sama maraton Frannal karöltve... xD Jaj már félek xD Viszont most kijelentkezem, mert még ragasztót kell kevernem.

Vége.

Szeretet roham xD

Üdvözletem eme kései órán!

Köszöntelek benneteket egy újabb csöpp kis blog bejegyzés keretein belül! Szemrehányást kaptam ma, hogy keveset írok blogot. Ennek az az egyszerű oka, drága Alice, hogy vagy elfelejtek, vagy nincs hozzá hangulatom, de most eufórikus állapotba kerültem ezért megörvendeztetlek benneteket egy újabb csöpögős jegyzetkével! Igazság szerint nincs miről írnom, csak annyira kedvet kaptam. Az előbb még a szőnyegen fetrengtem az ágy és a szekrény között és azon filozofáltam, hogy mit is kellene csinálnom, hogy ne dobjam fel a fricskát rögtön... Aztán ide csüccsentem a gép elé, és ráírtam Luppi-samara meg Alicere. Mikor Luppi feldobta, hogy na most szerepezzünk szeretet roham szakadt rám az égből. Az ilyen hirtelen jött hatalmas hullám egy ilyen kis testben elég furcsa dolgokat kelthet, ugyanis előre hátra dülöngélve ülök a széken és nem tudom, hogy most sírjak, vagy röhögjek. Hát röhögök legfőként... Alice nem várt lelkesedéssel nevet a nyomoromon... Köszönöm Alice én is szeretlek.
De most! Hogy energiatúltengek kicsit le kell szívnom magam, úgyhogy szerintem belátható időn belül meg fogom ölni az első családtagot, -természetesen csak a szeretetemmel. - aki betoppan az ajtón. Már most is mindenkinek "Szerelmet vallok" msn-en! Bvááááh! Nah mindegy bvááh! Most nem erről kellene írnom, hanem, hogy kitaláltam valamit.
Tetszik tudni, már egy ideje gondolkoztam azon, hogy kellene csinálni egy szervezetet, illetve hát inkább klubnak nevezném, ahová csak AnimeFanok léphetnek be. A klub szabályait már nagyjából lefektettem:

1. Ne beszélj olyannak a klubról aki nem Animés.
2. Kurwára ne beszélj olyannak a klubról aki nem Animés!
3. Csak animés léphet be.
4. Csak olyan léphet be, akit egy vagy több tag ismer.
5. Csak akkor léphetsz be, ha a téged ismerő tagok jóváhagyják.

Egyenlőre ennyi szabály létezik.
A klub neve még nem a végleges, de eddig nekem egy nagyon tetszik ami így hangzik: Sz.M.A.P. Azaz: Szabad Magyar Anime Párt. Senki ne aggódjon, csöppet sem fogok politizálni, csak ez nekem így tetszik!

Természetesen az Osztálykirándulásunk is fantasztikus sikert aratott! Nem várt lelkesedéssel másztunk a Kalandparkban, és ökörködtünk az Anna fürdő éjszakai járatán. Boldogan vetettük alá magunkat a Helyismereti kvíznek, és másnap lihegve kaptattunk fel a Dóm tornyába. A Móra múzeum előtt vált vállnak vetve vitatkoztunk, a bemenetelről, majd a hazaúton nevetve idéztük fel boldog pillanatainkat! A kirándulást túléltük pár randa karcolással, és egy majdnem halálra ijesztéssel. Végre igazán családként viselkedtünk és még jobban összekovácsolódtunk 9.n.^^

Ezen kívül pár szót még a Conról:
Fantasztikusankurwáradenagyonjóvolt! *-* Annyit röhögtem, hogy a testem röhögésszintjének 100%-ából nagyjából 70%-ot kiadtam magamból! Sok sok emberrel ismerkedtem meg - szebbnél szebb, kedvesebbnél kedvesebb, hülyébbnél hülyébbekkel. - Megszámlálhatatlan mennyiségű képet készítettek amelyen rajta szerepel bájos buksikám is kedvenc Kakuzu jelmezemben. Ezekből a képekből párral én magam is rendelkezem. Jó étvágyat:

Ehhez inkább nem fűznék hozzá xD Ki volt tömve ˘˘

Huhh O_O De késő van!

Csokiscsipsz mindenkinek!

Köszöntök mindenkit, akik itt a helyszínen nevet, illetve nekem háttal ülve eszik...23:15-kor nekem sincs jobb dolgom mint megörvendeztetni benneteket egy szép gyökér kis bejegyzéssel. Éppen úgy ülök, mint L ugyan is ki*aszottul fázom! Szar az ablakom szigetelése, és bejön a hideg! De a meleg meg kimegy tökömet! Harmad napja alszom zokniban... >=D Három pokróc alatt OO Télen nem alszom három pokróc alatt faccom! >_< Nem akarok aludni menni... TT De már bekómáztam jóformán, úgyhogy hamarosan megyek! Nem is tudom, hogy mi a fenének írtam, de egészen beszámíthatatlan vagyok, úgyhogy aki erre jár, semmi képpen ne vegyen komolyan! És egy új idézet amit kitaláltam, csak így a végére:
- Az idő pénz.
- Ez esetben neked az idő, nekem a pénz^^

Jó éjszakát szeretteim. A pultos lánynak adjatok borravalót!

Kijelentkezem^^

Napokig tartó teljes extázis.

Hajnalok hajnalán köszöntelek benneteket! >=3

Ím egy újabb fejezet az én szokásos agymenésemből, amit naaaaaaaaaaaagyon szerettek xD Mármint... szerintem o.o Nem szerettek? T_T

Agymenés/1:
KÖSZÖNÖM *-* http://feketedani.blogspot.com/p/1ae-fan-art.html
Dant-C kitette szerény kis képecskémet a blogjára, és ez engem elégedetté tett... Bár e-mailban vissza írt:

Heheh, aranyos lett!^^

Bár jobban hajazott volna egy pénznemre, ha maga a papír is színes.:)

 

Úgyhogy, az elkövetkezendő pénzeket már zöldre kell csinálnunk x'D Baszki O.o Nekem most esett le. Fekete Dani végre válaszolt a rajongásomraaa xD Jeeee xD 

Agymenés/2: 

Mint azt egy pár olvasóm (9.z-re tekintek most elsőnek) tudja, csütörtökön kivonultunk a Város Ligetbe és rendeztünk egy nagy party piknikezést... öhh? Hatan? Öcsi, Delilah, Alice, Echo, Risa... és Én^^ Háhhá hatan! >=D Asumi nem tudott jönni TT Meg Rosie sem... T_T

A Város Ligetben mindenben volt szerencsén, sőt még három gyönyörű szép virágkoszorú is készült (By.: Én) és a szívemet nagy büszkeség öntötte el, amikor láttam, hogy mennyire tetszik nekik *-* A Ligetben volt minden, de tényleg. Delilah egy gyengébb pillanatban rágóba lépet... (Részvétünk) Aliceel majdnem beborultunk a tóba. Risát hivatalosan és öregebbnek tekinthetjük xD Így egy hónap után megérdemli xD Echo jól le lett cseszve általam mert megvett egy játék körhintát Delilah jóvoltából, mert a kis rohadék beszélte rá T_T De gondoljatok már Május 5.-ére!>_< Jó nap volt áááá*-*

Agymenés/3: Szombaton volt egy nagy sárdagonyázás és egy adag iszonyatos betegség^^' Meg egy nagy melózás... Eljátszottam, amit annó a rádióban. xD Ugyanis tesóm eltette a kocsi kulcsot mi meg nem találtuk sehol. És hát persze, hogy a legkisebb találja meg a bátyja övtatyójában^^

Agymenés/4: Mint azt már Delilah tegnap megismerte, egy barátom készített egy friss tömeges szerepjátékot, egy démon akadémia formájában, egy netes oldalon. És én aktívan részt veszek, egy formában, mint egy diák, és egy formában mint egy tanár, aki fiatalabbnak néz ki mint a diákok többsége! És... kitaláltuk, hogy haverom tanár karaktere, és az én tanár karakterem régi ismerősök, utálják egymást, de a poén kedvéért - meg a mi kedvünkért - egy szobában laknak, és gyűlölik egymást. A slussz poén, meg, hogy szerelmesek egymásba.

Ennyi lettem volna így reggelre ^^ Köszönöm a figyelmet, kijelentkezem.

 

 

ÚÍ.: Kib*szott az ágy, és nem volt jobb ötletem, mint titeket fárasztani! Bocsi :D

Mán megint itt vagyok :D

Ciaossu kedveskéim!

Ismételten meghoztam a kis bejegyzésemet a különböző hülyébbnél hülyébb történeteket. Ma is megérintett engem az ihlet, ezért Aliccel felkerekedtünk, és elmentünk az Örsre, hogy elintézzük azt amit... - Hööhöhöhöööhh... - Kettőkor indultunk el a sulitól, és először el akartunk menni az én volt sulimba, hogy vissza adhassak a könyvtárba egy könyvet, amit már elég régen kikölcsönöztem...^^' Viszont a suli már be volt zárva, mert a kis rohadékok már elmentek Tavaszi szünetezni...

Nem volt ott senki... ezért átmentünk a közeli játszótérre, és egy kicsit teng-lengünk magunkban. Hát Alice beszabadult és egy az egyben végi rohant mindenhol. Jól elvoltunk. Összebarátkoztunk egy kislánnyal, és Alice megtanított pitypang karkötőt csinálni. Tök jól elvoltunk, aztán elsétáltunk. Sugárban megvettük azt amit, majd komótosan átballagtunk az Ikeába, hogy beküldjünk némi tápanyagot a szervezetünkbe... Megkajoltunk (később képek is lesznek) és utána enni akartunk fagyit... És hát... az Ikeában 100 Ft egy fagyi, de nagyon kevés, ezért repetáztunk... Kinyaltuk -khm- a tölcsérből a fagyit, és nagy izgalom közepette hoztunk két tölcsér új fagyit... Nagyon be voltam szarva közben azért nehogy lebukjunk xD És már struccozva néztem a takarító nénit, hogy most mi van, hol van?

Ezek után felültünk a villamosra, és elfoglaltuk a kedvenc helyünket hátul, és szándékosan/véletlenül tovább mentünk a kelleténél, el a végállomásra a Mexikói úthoz. Ott leszálltunk, és kiderült, hogy mindkettőnknek iszonyatosan kell pisilnie, ezért nem mertünk röhögni nehogy... hát... szép szóval élve telebrunyáljuk a cipőnket. Rajta egy rövid Converse Chuck Tailor fazonú cipő volt... hát abból kifolyik. De rajtam meg még mindig az ocsmány csizmám, aminek vádliig ér a szára... Namost... Háát... Ott megállt volna a nedvesség... Végre jött a villamos, és sikerült utánarohanva felmásznunk, de a rohadt villamost nem kanyarodott vissza a Bosi felé, hanem tovább indulsz Kehédakustya felé Mucsa Cityn át... leszálltunk a legkézenfekvőbb megállónál, és visszasétáltunk, közben már nagyon szemezgettünk a bokrok között, hogyha mégis beficcenne egy pislantás a belváros kellős közepén akkor legyen valahova bemenekülnünk... Megálltunk a megállóban visszafelé, és leálltunk beszélgetni egy bácsival, aki ugyanúgy a villamosára várakozott. Láttam, hogy hoppá, fordul be szemből a villamos úgyhogy mondtam, hogy na fussunk. Ez elég kellemetlen műsor úgy, hogy majdnem becsináltunk, de tényleg... Átrohantunk az úton, cikáztunk a buszok és az autók között, de a rohadt villamos
bevágta az ajtókat. Hálistennek megint jött a következő villamos, és megmenekültünk...


Ennyi lettem volna mára^^ Kijelentkezem

2011.április 21.

Há....

Judráláláhihiiii!

Kedveseim! Új évaddal köszöntöm magamat... Bár eddig nem tudtam, hogy évadokra bontok, ez most csak úgy spontán jött xD Ebből láthatjátok, hogy pörgök mint bádoglavór a betonon... Jelen pillanatban én "éppen Excaliburt olvasok". (Lóf*szt se csinálok, csak Delilah-val és Risa-val szerepezek xD No meg Luppival szócsatát vívok xD) Meg kell, hogy mondjam eléggé nem tudok írni, mert valami fekete ragacsos szar ragadt az ujjamra... Mi a f*szom ez, nem tudom... Várjunk, megnézem közelebbről... Nem tudom, de űber ragad Oo Ha lenne elég elmeállapotom akkor biztos, hogy Számfortivánt (Sum41)-et hallgatnék, de nincs hozzá most lelki erőm. Pedig imádom őket. No mindegy... Tegnap esti akcióm... (beb*sztam a lábam a bátyám küszöbébe) óta fájlalom a lábamat... Mert ugye ez az én formám Oo Én mindig le vagyok sérülve... Áááá x'D

 A múltkor úgy döntöttem, hogy beidomítom a scanner- (szkenner... a gyengébbek kedvéért <3)-ünket, és megtanulom, hogy hogyan is kell irányítani. Hát mondanom sem kell, hogy kissé elszaladt velem a ló, és egy gyengének ígérkező pillanatban be scannoltam a saját búrámat... És hát... gyönyörű x'D Tekintsétek meg a porfóliómat:

Ez meg csak úgy spontán... xD

Hát... Ez én lennék reggel és aztán már fitten xD

Azt hiszem ehhez nem is kell hozzá fűznöm xD

Amikor egyedül voltam angolon xD

Karácsony Húsvétkor...

Alice csak neked xD

Ez az én burám be scannolva ^^

No tehát... Jól elszórakoztam xD Akkor... még mi van amit meg tudok osztani? Jaaahh... Fekete Dani mester nyomdokaiba lépve úgy döntöttem, hogy elkezdek Painban firkálni, és virtuóz ujjmozdulatokkal képernyőre vetettem életem pár szereplőjét. Íme:

Alice

Rose

Kuzu, azaz én^^

És ezzel én mára el is köszönök xD Kijelentkeztem^^

H.B.F!

Coming Soon.

Öljetek meg.

Bocs, de most nincs kedvem a szokásos boldog köszöntéshez, mert szar kedvem van. De nagyon...

Szokásomhoz híven megint baromságokon akadtam ki. Az Angol Témazáróm karó lett... baromira örülök is neki, mert most anya tuti nem enged el Grenma koncertre... A többi ok, amiért megint szarul érzem magam a szerepezés... Ugyanis, én mindig erős karaktereket csinálok, mert nem látom értelmét egy olyan karakternek, aki szart sem ér és gyenge. Delilah nemrégen okosan rávilágított a tényre, hogy a nagyon erős és gyenge között azért van különbség. Igen, beismerem, néha elvetem a sulykot. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy GYŰLÖLÖK veszteni. Csak azt nem értem, hogy ha ez valakinek nem tetszik, akkor minek kell velem szerepezni? Én bármikor abba tudom hagyni, akkor inkább keresek valaki olyat, aki képes elviselni engem, vagy kész, leszarom és abbahagyom az egészet. A másik ok, ami igazán a szívemet törte ripityára, hogy valaki kijelentette, nem rendelkezem az ízléséhez elegendő humorral. Ahhoz képest azért Alicet, Delilahát, és Roset meg tudom nevettetni bármikor. És tudom, hogy az itt felsoroltak mind tömérdek nagy faszságok, de jól esett kiadni magamból... Holnapra már sokkal jobb hangulatom lesz...~remélem~ De asszem mára ennyi. Ha kellek hívjatok, szolgálatra állok a nap minden percében, a hét minden napján, a hónap minden hetében, az év minden hónapjában és az élet összes évében.

Kijelentkezem.

ÚÍ.: I believe I can fly. I believe I can touch the sky!

Anonymus

Holly-Dolly. Mucho-gusto. Good evening... stb. stb.

Mindegy is, nem lényeg. Ahogy Margot nagynéném mondta:

- Kis unokám... Tanuljál... tanuljál, mert... na...

Igazából nincs is Margot nagynéném, de ez most tök lényegtelen információ. Foxi remélem a sálad a nyakadban van, és a kecske a pajtában... :D Mindegy, ez amolyan bennfentes poén.Come down started! Meg kezdtem a szundiig hátralévő visszaszámlálást, mely egészen pontosan 15, bár már csak 14 perc, hogy pontosak legyünk! Ez alatt a rövid idő alatt nem tudok összehozni semmi értelmeset, de nem is tervezem! >=D Csak gondoltam hagyom kicsit szállni megfáradt agyam, és írom ami eszembe jut. Csak az a baj, hogy túl sok baromság jut momentán az eszembe. Stevie-ről kellene mesélnem, hogy, hogyan született, és arról, hogy mit álmodtam. Csak mivel megfáradt agyam, kicsit túl van strapálva ma, ezért képtelen vagyok értelmesen gondolkozni xD Az agyam befacsarodott, és folyton szédülök is, de még mindig van erőm! Nem adom fel, ahogy mondtam, tegnap délután. Tegnap délután, ugyanis szánt szándékom volt kockaszarrá fagyni, de sajna nem jött össze a hűtő elméletem, mert anya becsukatta velem az ablakot. Így a megfázás sem jött össze, amiért egész este fohászkodtam az égbe. No mindegy! Már ennyi elég is belőlem, mert az az igazság, hogy tegnap nem is, de ma eléggé lebegek. Folyton szédülök és fáj a buksim, bár annak lehet valami köze, ahhoz, hogy reggel bevágtam a fejem az asztal sarkába... No mindegy!

Good night. Sleep well... És álmodjatok veleeeem ;D

Hát...

Üdvözöllek benneteket újra itt! Akik ma már negyedszer látnak, azoknak csak annyit: MÁR MEGINT ITT VAGYOK! >=D

No... A ma esti programom menni aludni, de előtte még megörvendeztetlek benneteket egy újabb értelmetlen bejegyzéssel. Hogy miért? Mert én megtehetem^^ Mivel iszonyatosan fáj mindkét karom ezért nem lesz túl hosszú, de... Örömmel bejelentem, hogy pár külső inger hatására én is elkezdtem írni egy kisebb regényt... Lehet röhögni...-khöm...-, de én is képes vagyok ilyesmire... az első fejezet a másik blogomon található... Elég lassan fogok vele haladni mindig, mert eléggé kevés időm van írogatni... De azért, aki elolvassa... annak üzenem: Köszönöm, és remélem tetszett^^

Ezzel ennyi lenne a ma esti piszkafa, mellyel a retinátokba égetem a bejegyzésem sorait... További jó éjszakát.

Sziasztok.

Mániákus őrülté redukálódtam... :D

  Hy hy! <3
Picinyeim, ilyenkor este lehet a legjobban bejegyzést írni. Holt fáradtan, kiégve, de vidáman! >=D Energia akkumulátorom azonban kezd kissé lefogyni, és már a mutató ujjamból is kettőt látok... ~Aki nem érti ássa el magát xD~

Sam:",...vad kutyákkal kell megetetni a szívét, ez az egyik kedvencem!" (2.évad 4.rész)

Közérdekű közlemény: Teljesen SN (Odaát) fan/őrült/mániákus lettem... Illetve... eddig is az voltam, csak most elkezdtem megint megnézegetni a részeket az 1.évadtól xD Mivel egy rész 41 perc körül van ezért még csak a második évad 3. részénél tartok. Viszont közben megírtam a Média és az Angol leckémet :D

 A történetben: Most nem írom le mi történt eddig >_< Sam és Dean Winchester két vadász, akik paranormális jelenségekkel foglalkoznak (Kopogó szellemek, démonok, vámpírok, vérfarkasok stb.), levadásszák és megölik őket. Közben mindig őrült kalandokba keverednek. Dean a 6.évadra nagyjából... úgy háromszor kerül halál közeli állapotba...(2.évad 1.részében John ~az apjuk~ feláldozza a saját életét, és a "csodafegyvert" amivel minden démont ki lehet nyírni, csak, hogy Dean visszahozza a kómából, amibe egy karambol után esett. A második alkalom valahol az 5. és 6. évad környékén van, amikor Samet szíven szúrják egy tőrrel, és ebbe bele is hal. Dean viszont a saját életéért cserébe alkut köt egy másik démonnal, hogy az visszahozza Samet.) Sam valamiért kevesebbet sérül meg mint a bátyja... bár... kivételt tehetünk az 1. évad 22.részében amikor frontálisan ütköznek egy kamionnal...Viszont... Sam körül hullanak a csajok mint a legyek... Jess elég, Megről kiderül, hogy egy démon megszállta ezért meghal... Medisont pedig meg kell ölni mert vérfarkassá változik. Szegény Sam elég peches a csajok körében, de őt nem is ezért szeretjük... A két karakter teljesen szöges ellentéte a másiknak. Dean laza, nemtörődöm, időnként forrófejű, tipikus nőcsábász ~ Minden részben másik csajjal flörtöl~ ő sokkal pozitívabb figura mint az öccse (Bár ha vadászatról van szó, akkor egy hidegvérű zseni.) Sam, aki nyugodt, szomorú a halott anyja és barátnője miatt. Kevesebbet nevet mint bátyja.
Ha unatkoznak kitör belőlük a gyerek és különböző hülyeségekkel próbálják egymást szivatni ~ 1.évadban Dean viszkető port tesz Sam alsójára amikor fürdik, cserébe az öccse a kezéhez ragasztja a sörösüvegét puszta szeretetből^^~.
Minkét karaktert nagyon szeretem, bár a személyes kedvencem Dean (Jensen Ackles) a laza, forrófejű, nemtörődöm hülye... :D Az ok amiért nagyon szeretem, hogy jókat tudok derülni, amikor a csajokat próbálja felszedni... ~Höhö~, vagy amikor éppen azt a személyt szapulja, aki a kocsijához (1967-es Chevrolet Impala... Én is megütném aki hozzá ér <<) ér, ugyanis Dean annyira szereti a kocsiját, hogy néha inkább tűnik szerető férjnek, mint sima tulajdonosnak (A tulajdon testvérének is vonakodik átadományozni a slusszkulcsot...).Ha már a kocsiknál tartunk, utálja, ha a zenei ízlését boncolgatják, és előszeretettel üvöltteti a rádiót a kocsiban. A autómániáján kívül képes a legfeszültebb pillanatban (legtöbbször csatajelenetben) idézgetni valami idióta horrorfilmből... Ezen kívül mindig amikor betérnek egy pub-ba pihenni az öccsével, pókerezni kezd, amiben általában ő nyer (illetve csal... cinkelt kártyákkal játszik). Fél a repüléstől (,,...Szerinted miért megyek mindenhova a kocsimmal!?" Csak, hogy a sorozatból idézzek)Mindezek ellenére komoly is tud lenni, ha épp arra van szükség. Kitartóan harcol az öccséért és az apjáért.

 Na... Mára be is fejeztem az ömlengésemet xD ;D

Dean: "A halottaknak a sírban kell maradni!"

Este van este van, ki-ki nyugalomban... De én még nem!

~Lehet zöld az ég és lehet kék a fű, nekem mindegy, hisz végül is így gyönyörű...~

Hello hello hello!

Üdvözöllek titeket ismételt ömlengésemben a világomról, meg tulajdonképpen az agyam legmélyén a saját dimenziómban foglal helyet. Ebben a világban minden rózsaszííííín... Meg egy nagy büdös lóf*szt... xD Az én világomban az ég narancssárga... Jeee... A többi a megszokott. Az emberek jó arcok, kedvesek, és hülyék... Mint én <3 Az én kis dimenziómban mindenkinek meg van a saját helye, aki kéri, hogy beengedjem. Az én világom nem gazdag, az én világom nem divatos. Az én világom nem menő, vagy népszerű. Az én világom barátságos és kellemes. Az én világom képlékeny, és határt csak a képzelet szab... Elég gondolni rá...és már megelevenedik. ~A tévedés, néha jó...~ Az én világom, és csak az enyém... és, hogy ez számotokra miért érdekes? Mert a világom a szívem mélyén lakozik... És ti a világom részei vagytok... <3 9.z, és mindenki más, aki végigolvassa az ömlengésemet... Jee... Most nézhettek hülyének, nem gáz... Mindegy, most mivel rám tört a szeretet roham muszáj volt egy röpke bejegyzés formájában kiöntenem a lelkem xD Szóval mit titeket árasztalak az agyménesemmel... :D No mindegy...

Yo-yo... Digidi töltött káposzta ;P

~Rám vigyorog a tükröm oly furcsán néz...~