Mai témánk egy a sötét múltban fellelhető esemény megismétlődése... Vagyis, ahogy visszatekintünk nagyjából tizen hat évre visszamenőleg pontosan láthatjuk, hogy a kis Kazu-nya-t hogy veszik ki a Szülész bácsik Anyuci pocijából. Na pontosan erre gondoltam! Igen, kedves nézőim, elérkezett a Születésnapom! Ismét!
2011.10.19.
Dokumentációnkat megelőző nap már kaptam ajándékokat*-* Egy Yamamoto sálat, egy Colonello cumit, egy Eső gyűrűt, egy Yakyu-baka képeslapot és egy Pörköltszaft nevű plüsspatkányt, aki valamiért furcsa perverz vigyorral méreget miközben alszom, úgyhogy kezdek félni tőle... Na de! 19... Minden ember számára eljön az a pillanat, mikor születése napjának reggelén felébred, kitörli a csipát a szeméből és a szar is meg fagy benne a tudattal, hogy "Vazze' Ma van a Szülinapom! O_O" Legalábbis én így reagáltam...
Nem is lett volna semmi baj, de drága tünci bünci bogár osztálytársam, F.Anita (kiskorú) már nem egészen egy hete baszogatott a születésnapommal. Féltem is előre, de hálistennek hiába.
Naszóval, csapjunk is a lecsóba. Reggel gondtalan öltözködés és szenvedés után betoltam selymes tomporomat az oskolába, mitől minden ember retteg, s besétáltam az angol csoportomba (mármint a terembe!) Delilah támogatásával. Az asztalon ott állt egy aranyos aranyszínű kis csomagocska, amin ez állt: Risától, Diának... Rögtön elkapott a sírhatnék, hiszen Risa-chant szegényt egy full tévedés miatt azelőtt nap éppen utáltam és legszívesebben sírva kértem volna bocsánatot, na de lapozzunk.
Az angol órák után, Anita drága egy fél hűtő méretű bazinagy csomaggal csoszogott be a terembe, lecuppantotta az asztalra, nekem meg égett a pofám a zavartól, mert nagyon jól esett, hogy ilyen hülye, de fájt is, hogy ENNYIRE HÜLYE!
Mikor végre ráugrottam a dobozra találtam benne egy másik dobozt... aztán egy másikat... és még egyet... míg végül megtaláltam az új könyvemet és a szép zsírúj táblafilcemet^^
Újságíró szakkörön mindenki megpuszilgatott meg letépték a fülemet és este, egyetlen és hőnszeretett Bátyuskám Dávid eljátszotta nekem Gitáron Halász Judit Boldog Szülinapotját és meghaltam a meghatottságtól*-*
No mára a szeretetből elég ennyi xD Komolyan mondom, mostanában többet írok elborultan depis fejezetet, mint ilyen cuki kis habosrózsaszínFoxitortát...xD (Ennek így semmi értelme, no de sebaj)
Gyermekeim!
Csendüljön fel a humorhimnusz, áradjon az érzelem!
Elhallgatok végre ;D A pultos lánynak pedig adjanak borravalót*-*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése