2010. december 22., szerda

Szép álom... xD

  Na, csak rájöttem, mit is kéne hablatyolnom, most, hogy K.A.P.-ot néztem Jútyúbon... Eszembe jutott, egy nem is olyan régi álmom, talán két hete pénteken álmodtam ezt... Pont amikor késésre álltam. Az volt, hogy egy folyosón rohangásztam, egy nagy könyvel a kezemben, és egy tollal, azzal a céllal, hogy mindenkivel aláírassam.
  Békésen sétáltam a folyosón, hát nagyon nagy volt, a folyosó egyik végén egy raktár volt, ahová én nem mehettem be, viszont a humoristák onnan özönlöttek ki néha. A folyosó másik végén egy színpad volt, ahol éppen balett előadás próba ment. A folyosóról ajtók nyíltak különböző termekbe, ahol tanítás folyt, FELNŐTTEKNEK!!!
  Egyszer csak, feltűnt nem messze tőlem Kovács András Peti, aki a kedvenc fellépőm. Mint az őrült, sprinteltem utána, és majdnem ledöntöttem a lábáról. Rám mosolygott - olvadás közeli pont - és nevetve aláírta a papírt, majd a következő jelenet játszódott le:
  - N-n-ne-n-nem t-tudod, h-hogy itt v-van-e a-a Szomszédnéni Produkciós Iroda? - kérdeztem én, nagyon durván remegve, és izgulva.
  - Persze, itt vannak - válaszolt, nagyon természetesen. - Ott! - mutatott fel a színpadra, ahol a balett előadás ment.
  - De a-azok nők...
  - És?
  Elkezdtem röhögni, majd Peti elköszönt és bevonult a raktárban. Körbenéztem, és meg láttam Brutit. Őrülten rohantam utána, sikerült elkapnom, pedig nem egy könnyű szerkezetes ember. Aláírta a papírkámat, és megengedte, hogy megöleljem! Aztán mikor elváltunk, megtaláltam Felmérit is. Aláírattam a könyvemet, és elkezdtem Aranyosi Petit keresni. Mikor ráakadtam a tekintetemmel, éppen az osztálytermek mellett sétált, a raktár felé. Mondom magamban, én nem engedem, hogy ne írja alá... Sprinteltem utána mint egy idióta:
  - PETI! PETI, PETIIII! - kiabáltam utána. Megállt, és hátranézett, én pedig örömittasan rohantam oda a füzetemmel, közben a teremből, aminek az ajtaja nyitva volt (-.-') bámult ki egy csomó negyvenes vén fószer, és látni lehetett az arcukon, hogy mi jár a fejükben: Most vagy kimegyek, és lecsapom a kis csajt, vagy behozzuk, és leütjük.
  Miután elváltunk Petivel, rohantam tovább és megláttam Hadházi Lacit. Rohantam utána, de eltűnt a szemem elől, mire én csalódottan leültem a raktár elé. Egyszer csak, valahonnan előkerült Fábri Sándor, szőke (!) női (!) parókában. Nevetve oda sétáltam hozzá és az orra alá dugtam a füzetecskémet:
  - Művész úr? Alá írná kérem?
  Aláírta, én pedig mentem tovább, hátha rátalálok végre Hadházira, de semmi. Nem találtam meg, mert eltűnt előlem! T_T Sétáltam fel-alá a folyosón, és ismét megpillantottam Hadházi Lacit, de ekkor felébredtem. Fél nyolc volt... Hát mondom ez fa**a, el fogok késni. Gondoltam, nem, mégsem, megyek nem lesz gáz. Aztán belegondoltam, mi lenne, ha itthon maradnék, és tovább aludnék, hátha vissza jön az álom, lehet, hogy Mogács Danit is bele álmodtam volna, pucéron? xD

Bye bye xD

Szeretem a Szerdákat!

Hello, híveim!

Örvendek, hogy újra látom a fejeteket! Az előző bejezés, törölve, vagyis már megoldottam! Sok minden történt mostanában, pozitív negatív... Minden! Nem tudom, mit kellene írnom... Sosincs kedvem éppen írni, amikor írhatnék... Amikor beszóltak a buszon, vagy amikor elzarándokoltunk az Ikeába Aliccel, akkor se volt kedvem. Most a tegnapi ajándékozásról, vagy a ma délutánról kellene írnom, de fáradt vagyok...>< Úgyhogy, most így jártatok... Akik ott voltak a Sugarban azoknak üzenem: Pucsítás <3 Ikeában Alicenak: Vigyázz pia automata!

Asszem lépek is, mert ma nem vagyok beszámítható... Kéne fürödnöm is még xD Na mindegy, dobbantok... totál behülyültem a fáradtságtól!

Puszi^^

2010. december 1., szerda

Depiroham...

  Hülye cím ez, de most mit tehetnék? Nem fogok senkire sem mutogatni. Az illető szerintem, ha olvassa ezt a bejegyzést, tudni fogja, hogy mi is a bajom, vagy, hogy rá gondolok-e egyáltalán. Remélem rájön... De talán jobb is lenne, ha nem jönne rá... Mindegy. 
  Mielőtt elvesztem a fonalat neki is kezdek a komoly szívhasadásomnak. Van egy jó barátom, akivel mostanában megromlott a kapcsolatom... Folyton bánt... Mármint, nem testileg, hanem inkább a lelkembe gázol. Eddig vicces volt, meg ő folyton mondja, hogy haha, ez csak vicc volt, én mégis komolyan veszem, és rosszul esik.  Minden második szava vagy az, hogy Én mennyire hülye vagyok, csak az, hogy "Kapd be!". Kössz... Kurwa jól esik, tényleg. Ezután, már biztos tudja magáról, hogy rá gondoltam. Rossz, amit csinál, és, amikor szólt nekem, hogy ne legyek bunkó, és ne hagyjam ott egy mondat közepén, én vigyázni kezdtem erre... Mostanában meg, már ő csinálja ezt. És most már átérzem, hogy mit is érzett, amikor én csináltam ilyet. És most nekem rossz... Úgy érzem, már csak azért kellek neki, hogy legyen kit baszogatni. Iszonyú rossz érzés...

Sziasztok...

2010. november 5., péntek

Mi van velem?

  Nem értem magam... Mostanában, mintha kiégett volna bennem valami. Esténként kedvtelenül ülök a gép előtt, és nem tudom mit csináljak. Régen mindig tudtam valamit csinálni. De mostanában... Nem fáradok, sokáig bírom, nincsenek ötleteim és üresnek érzem magam! Mi a bajom? Senki nem mondhatja el rólam, hogy depressziós lennék. Rengeteget nevetek nap, mint nap! De valami hiányzik. Az izgalom? Nem tudom. De néha jól esne, ha valaki átérezné, hogy mi is a bajom. Én mindenkit meghallgatok, próbálok segíteni... Nem értem, rajtam miért nem segít senki? Olyan rossz... Én vagyok az egyetlen, aki meghallgatja a más véleményét, és segíteni akar? Nem tudom. De lassan úgy érzem, már nem is érdekel! A lényeg, hogy én segítek. A magam baját sosem mutatom ki. De most muszáj volna valamit csinálnom! Unatkozom... Nem tudom mit tegyek... Bár megkérhetnék valakit és ő azt mondaná segítek... Most pedig, ahogy írom ezeket a sorokat, nem figyelek arra miről írok. Csak hadoválok össze-vissza... Mindegy, nem lényeges. De jól esett leírni...

Viszlát!

2010. október 19., kedd

Emlékezetes Október 19.-e ˇˇ''

  Hogy miért fontos ez a nap az életemben? Természetesen... Mert ma születtem... Imádom, hogy születésnapom van, csak az zavar, hogy mindenki velem foglalkozik. Nem szeretem a felhajtást ráadásul tudom, hogy Kávé még valami szörnyűséget tervez ellenem! Nem tudom mit, de félek, hogy előbb vagy utóbb fény fog derülni arra a gyilkos tervre... 
  Ma úgy keltem fel, hogy jéé szülinapom van! Aztán amikor rájöttem mi is vár rám... hááát^^'' Mikor reggel beértem a suliba még minden nyugis volt, mikor azonban Rose besétált a terembe és elkezdett énekelni, a szívroham kerülgetett. Majd kimondta a végszót: Boldog Szülinapot Zakikám - hát igen, neki Zaki vagyok xD-! Erre mindenki rám mosolygott, megveregette a vállamat. Továbbiakban semmi nem történt, egészen addig amíg ki nem csöngettek. Roseal és Aliceel a szokásos reggeli rituális WC-zésünket elvégezve vissza somfordáltunk a terembe, majd hirtelen berobbant az ajtón Risa, nekilökött a falnak - eltörte vagy három bordámat xD - és megropogtatott. Kávé és Foxi szintén a nyakamba ugrottak ők csak olyan kedélyes gyilkos fejjel, hatalmas vigyorral a képükön. Jó, telt múlt a nap, mindenki rám köszönt, akivel találkoztam. Majd szépen hazasétáltam és a Nagyi fogadott egy hatalmas adag palacsintával, tisztelettel nekem a kis 15 évesnek... Leültem leckét csinálni, az Alice In Wonderland már nem ment könnyen, azt most fogom mindjárt befejezni... Tesóm egyszer csak eltűnt a lakásból, majd tíz perc múltán újra előkerült egy nagy doboz Mercivel. Szépen felbontottuk és békésen szemezgettünk belőle majd ő elpályázott a szobámból. 
  Kb. öt perce, hallom, hogy csöng a kapucsengő, és nevelőfaterom feljön. Ő is adott puszi-puszi minden, és előhúzott a szatyrából egy elég tekintélyes méretű tortát... Hát el leszek látva édességekkel az bizti...

Mi a tanulság? Ha az embernek születésnapja van, menjen bukósisakban iskolába!

Kijelentkeztem :D

2010. október 17., vasárnap

,,Szálljunk át a Bécsi útra!"

  Mire is jó a Láthatatlan Kiállítás? Hát... pont erre! Ma délután, izgalomtól tocsogva indultam el a Bosnyák térre, ahol koccantunk Aliceal, vettünk neki élelmet, majd szépen felszálltunk egy buszra  és békésen eljutottunk a Zuglói Vasútállomáshoz. Leszálltunk, majd az 1-es villamos felé kacsáztunk. Míg vártunk a villamosra élvezettel táncoltunk "örömcsörgés"-st ahogyan a 2oo9-es Alice in Wonderlanban Johny Depp. Mikor jött a villamos elfoglaltuk kedvenc helyünket és békésen beszélgetve vettük utunkat a Népliget felé. Mikor Risa felhívott, hogy hol a fenében vagyunk, rájöttünk, hogy rossz helyen szálltunk le. Nagy vita keveredett ebből, mert a mi kis hármasunkból csak én tudok tájékozódni Pesten. Mindegy, mikor sikerült meglelnük Risát, gyorsabbra fogtuk a tempót és elszáguldottunk a kiállításhoz. Alice azon nyavajgott, hogy szomjas de amikor végre beértünk, már nem volt képes inni venni. Leadtuk a cuccunkat, szemüveg, pénztárca, telefon... stb. Besétáltunk a sötétbe, és Risa egyszer csak a fülemhez hajol és megszólal:
  - Rossz ötlet volt...
  - Mert? - kérdeztem vissza.
  - Mert félek a stötében...
  Itt beállt nálam az agyhalál, de aztán meggyógyultam. Sétáltam tovább és hirtelen neki estem egy palinak, aztán mentegetőzve megszólaltam: ,,- Bocs nem látok semmit!" Szépen haladtunk tovább, haladtunk, haladtunk, haladgattunk, és elértünk az "utca" részhez. Ott állt egy auto, oda mentem hozzá, szépen végigtaperoltam, majd felkiáltottam: - ,, Nézzétek!(!!) Egy Trabant!" Haladtunk tovább, a lakás részhez érve, besétáltam a konyhába. Géza oda szólt nekem:
  - Vigyázz! Ott egy szekrény!
Erre vissza kérdeztem:
  - Hol? - és egyenesen neki mentem a szekrénynek.
Mikor nagy nehezen, fájó homlokkal elérkeztünk a kiállítás végére már kicsit fény hiányom volt... Felszálltunk a lányokkal a villamosra, a legvégére, természetesen. Mondom Alicenak, hogy menjünk előre a helyünkre, jó, előre sétálunk, látjuk, hogy két eléggé kultúrálatlanul viselkedő kis kölyök ücsörög ott, és nagyban röhögnek. Megállunk, beszélgetni kezdünk, majd hirtelen Alice zsebéből kiabálni kezd egy hang = megszólalt a telefonja. A két kis hülyegyerek ezen nagyon elkezdett röhögni. Alicenek nem esett jól, hogy a csengőhangját figurázzák ki ezért úgy döntött átszáll az utolsó előtti kocsiba. Mi ketten Risával nem nagyon akartunk vele tartani, ezért Én megfogtam Alice ruhájának úját, Risa meg ráfogott egy hajtincsére. Alice félreérthetetlen gyilkos pillantásokat vetett ránk, és a két gyerekre. Az utolsó előtti kocsinak a tetejéről lógott egy tábla, ami azt jelzi milyen villamos és hová tart. A mi táblánkra az volt írva hogy: Bécsi út. Alice elgondolkozott majd felkiálltot:
  - Gyerekek! Szálljunk át a Bécsi útra! - a következő megállónál előre szaladtunk, majd nevetve gondoltunk vissza mindenre...
És mi a tanulság? Ha Láthatatlan Kiállításra mész, vigyázz, mert sokszor jöhet szembe egy elkóborolt szekrény.

Csóká^^

2010. október 14., csütörtök

Egyszer hopp... másszor kopp...^^''

Ollé! Mi zajlott ma az iskolában... Ha nem mesélem, el se hiszitek x'D Először is, angol óra szüneteiben, elkezdtünk örültködni xD Óó Aliceal azzal szórakoztunk, hogy karatés mozdulatokkal vertük egymást, körben Rose végig videozott... Nekem is van az anyag de megesküdtem Alice drágának, hogy nem hozom nyilvánosságra... Pedig megérné x'D Mindegy... T_T A lényeg... hogy amikor jöttünk le matekról a harmadikról - vagyis nem a harmadik csak én hívom úgy ;D - történt egy bizonyos ,,incidens"... Foxival és Kávéval - új becenév Bogi xD -, az történt, hogy elkezdtünk verekedni drága jó Foxi nénivel... És mivel Foxi alacsonyabb mint én vagyok, ezért erőfölényben voltam. A mérleget vissza billenti, hogy Foxival ott volt a Kávé, aki meg nálam nagyobb... szal elég gázos xD Úgy nézett ki, hogy én ütöttem Foxit az ellenőrzőmmel, Ő pedig engem, Kávéval karöltve... Aztán kis szünet állt be, mert közben vigyáztunk, le ne essünk. Mikor éppen az első emelet fordulójában voltunk, észre se vettük mi történt. Az történt, hogy Foxi meg én mentünk elől, Kávé meg mögöttünk. És meg akart ütni a hülyéje az ellenőrzőjével, de én leléptem a fokról, Kávé rosszul lépett, és kaszkadőröket megszégyenítő pontossággal, szaltózott egyet, majd elterült a földön. Csak kicsivel ez után vettem észre, hogy drága jó Kávé cipője lerepült, és beszállt a kukába - De' Ja vu -, gyorsan kikaptam és ledobtam mellé... Foxival azt hittük, valami komolyabb baja esett, viszont Kávét annyira mélyen érintette ez a zuhanás, hogy még vagy öt perceg fetrengett a földön könnyektől küszködve. De nem azért sírt mert eltörte valamilyét, hanem azért mert annyira röhögött, mint Foxi és én... Tíz perc múlva még mindig ott sírtunk a röhögéstől...
  Röviden szólva kellemes nap volt a mai, röhögés szempontból! Holnap pedig Free Hug és Lááájk*-* Aztán Go Sakuzaka x'D

Arti kijelentkezik x'''D

2010. szeptember 29., szerda

Grenma konci! 2o1o Szept. 18

Yo-Minna!

Kedves olvasók! Itt az újabb fergeteges epizód a magánéletemből xD 18.-án ugyanis teljesült az álmom! Eljutottam egy The Grenma koncertre. Fantasztikus volt. Az hagyján, hogy beszéltem Csongiékkal, lefény képezkedtem Dórival és kértem tőle autogrammot, de a koncert alatt amikor mindenki felvonult a színpadra a Néni alatt, csórtam magamnak Gitár pengetőtt! *-* Vhijiii*_______*  A pengető valami fántásztikus! Imádom, gyünyürűű!! *_____* Bocsi az érthetetlen szavakért és mondatokért, csak túlságosan fel vagyok pörögve xD (LL) Chuu

2010. augusztus 23., hétfő

Nagy lehetőség!

Köszöntelek titeket újra itt! Szeretnék meg osztani veletek egy hatalmas lehetőséget. Egy honlapról van szó, mely hasonlít a facebook.comra és a myvip.comra, ismerkedhetsz, webshoppingolhatsz, képeket tölthetsz fel. Egyenlőre még kiforratlan az oldal, de folyamatos fejlesztés alatt áll! A honlap kiváló pénz szerzési lehetőség is. Az alábbi telefonszámot felhívva egy kétperces tájékoztatót hallgathatsz meg:
   (1) 577-73-72 (normál díjas szám)

További infók az alábbi linkekkel kaphatók:

Ez csak ezekben az időpontokban nézhető meg:
 Kedd, csütörtök, szombat, vasárnap 21.00 óra
https://www1.gotomeeting.com/register/626979200

bejelentkezés:
First name:Sütő Ágnes
Last name: a Te neved



Ez bármikor megnézhető:
 www.webtwoforyou.eu

Felhasználó név: sitetalk
jelszó: dreamteam2010
 

Érdemes rászánni húsz percet! Van olyan magyar aki a honlapnak köszönhetően 7 millió forintot keres hetente!

2010. augusztus 21., szombat

The Grenma

The Grenma!
A kedvenc együttesem, akiket ténylegesen imádok és minden számuka
t kívülről fújom.

Bio:Matyi (dob) és Csong
i (ének, gitár) még a gimnáziumban ismerték meg egymást és már 14 évesen együtt zenéltek. Jó pár évvel később, 2004 végén új együttest alapítottak, ekkor csatlakozott hozzájuk Dóri basszusgitárosnak, és így jött létre a theGrenma. Mindhármuk zenei ízlése hasonló volt, zenéjüket olyan kaliforniai (pop-) punk zenekarok inspirálták, mint a Blink 182, a Green Day vagy a NOFX, amik mellett hatással volt rájuk a ska, a hardcore és néhány régi punk zenekar is. Fél évvel a megalakulás után kezdtek el koncertezni, és még 2005 decemberében felvettek egy 3 számos demót. 2006 elején indultak először turnéra az Alvin és a mókusokkal, majd ez év végén álltak neki az első albumuk rögzítésének. 2007 februárjában leforgatták az első videoklipjüket is a 'Mennyire szeretném' című dalukra, ami még a lemez megjelenése előtt napvilágot látott. A 10 számot tartalmazó cd 'Annyira...' címmel jelent meg augusztus végén. Ezt egy hosszas lemezbemutató turné követte 2008 nyaráig, aminek a keretén belül olyan zenekarokkal koncerteztek, mint a Junkies, a Zorall és a Supernem. A banda a nyári fesztiválok mellett már a következő album anyagát írta, és bár a megjelenésére 2009-ig várni kellett, szeptemberben már az 'Enyém az utolsó szó' című új dalra forgattak klipet. A második cd végül 'Talán nincsen minden rendben' címmel jelent meg január 5-én. A zenekar ezúttal magára vállalta az összes hangmérnöki, produceri és terjesztési teendőt. Ez az anyag érettebb, keményebb lett elődjénél, zeneileg a Rise Against vagy a Strike Anywhere áll leginkább közel hozzá. A második nagylemezt, ami a 2009-es Bravo Otto díjátadón elnyerte az év albumának járó szobrot, fél év alatt több, mint 12.000-en letöltötték a hivatalos honlapról, és minden hónapban csaknem 1000 újabb letöltést ér el az ingyenesen közzétett cd.

Képek róluk:

2010. július 2., péntek

Ici pici Jútyúb^^

Hát csókolooom. Minduntalan falom az internetről, főleg drága kis jútyúbunkról a Showder Clubot. Kedvencünk KAP azaz Kovács András Péter. Mogács Dani és a Szomszédnéni Prodikciós iroda is utánozhatatlan. Nem tudom miért írtam... Ilyen kedvem volt x3

R.I.P. És Anime 4eva

Kirándultunk...


Helló! Gondoltam elmesélek nektek egy történetet ami a mőlthéten esett meg velem. Kedves barátommal, Mikával, mindketten nagy ClassFm rajongók vagyunk, és úgydöntöttünk, ellátogatunk az Éter királyaihoz.
Gondoltuk nem lesz nehéz, elmegyünk sütivel, fánkal és muffinnal fölszerelkezve és oda adjuk. Kedden reggel indultunk, 8.00-kor volt találkozó az Örs vezér téren. Onnan elmetróztunk a Stadionokhoz. Nállam volt a térkép mert a társam (Mika) tájékozódásképtelen. De tök szabályosan eltud tévedni. Felszálltunk a buszra és miután 5-öt mentünk esett le, hogy jééé rosz villamos... Leszálltunk - Mika félórát duzzogot a megállóban - és felpattantunk a vissza felésre.Végre megérkezünk, marha boldogok vagyunk, sétálunk az aluljáróba és keressük a székházat. Megjegyzem sehol nem találtuk. Aztán fölmentünk, láttuk az FTC stadiont és egy csomó volán buszt. Gondoltuk már nem megyünk újra vissza, elkezdtünk rohangászni az autok között és elindult a tűlélő túra.
Végre sikerült megtalálnunk a székházat, felmentünk és remegve követtük Annát a szerkeztőt. Kivettük táskáinkból a fánkot és a muffint és letettük egy asztalra majd kezet fogtunk a fiúkkal. ( Megfogadtuk hogy egy hétig nem mosunk kezet utána xD) Lefényképezkedtünk és - láss csodát - kaptunk bögréket, egyedi, gyönyörű, ClassFm-es. :D Nagyon boldogok voltunk^^. Azóta abból a bögréből iszunk...
Hát röviden ennyi...