2010. október 19., kedd

Emlékezetes Október 19.-e ˇˇ''

  Hogy miért fontos ez a nap az életemben? Természetesen... Mert ma születtem... Imádom, hogy születésnapom van, csak az zavar, hogy mindenki velem foglalkozik. Nem szeretem a felhajtást ráadásul tudom, hogy Kávé még valami szörnyűséget tervez ellenem! Nem tudom mit, de félek, hogy előbb vagy utóbb fény fog derülni arra a gyilkos tervre... 
  Ma úgy keltem fel, hogy jéé szülinapom van! Aztán amikor rájöttem mi is vár rám... hááát^^'' Mikor reggel beértem a suliba még minden nyugis volt, mikor azonban Rose besétált a terembe és elkezdett énekelni, a szívroham kerülgetett. Majd kimondta a végszót: Boldog Szülinapot Zakikám - hát igen, neki Zaki vagyok xD-! Erre mindenki rám mosolygott, megveregette a vállamat. Továbbiakban semmi nem történt, egészen addig amíg ki nem csöngettek. Roseal és Aliceel a szokásos reggeli rituális WC-zésünket elvégezve vissza somfordáltunk a terembe, majd hirtelen berobbant az ajtón Risa, nekilökött a falnak - eltörte vagy három bordámat xD - és megropogtatott. Kávé és Foxi szintén a nyakamba ugrottak ők csak olyan kedélyes gyilkos fejjel, hatalmas vigyorral a képükön. Jó, telt múlt a nap, mindenki rám köszönt, akivel találkoztam. Majd szépen hazasétáltam és a Nagyi fogadott egy hatalmas adag palacsintával, tisztelettel nekem a kis 15 évesnek... Leültem leckét csinálni, az Alice In Wonderland már nem ment könnyen, azt most fogom mindjárt befejezni... Tesóm egyszer csak eltűnt a lakásból, majd tíz perc múltán újra előkerült egy nagy doboz Mercivel. Szépen felbontottuk és békésen szemezgettünk belőle majd ő elpályázott a szobámból. 
  Kb. öt perce, hallom, hogy csöng a kapucsengő, és nevelőfaterom feljön. Ő is adott puszi-puszi minden, és előhúzott a szatyrából egy elég tekintélyes méretű tortát... Hát el leszek látva édességekkel az bizti...

Mi a tanulság? Ha az embernek születésnapja van, menjen bukósisakban iskolába!

Kijelentkeztem :D

2010. október 17., vasárnap

,,Szálljunk át a Bécsi útra!"

  Mire is jó a Láthatatlan Kiállítás? Hát... pont erre! Ma délután, izgalomtól tocsogva indultam el a Bosnyák térre, ahol koccantunk Aliceal, vettünk neki élelmet, majd szépen felszálltunk egy buszra  és békésen eljutottunk a Zuglói Vasútállomáshoz. Leszálltunk, majd az 1-es villamos felé kacsáztunk. Míg vártunk a villamosra élvezettel táncoltunk "örömcsörgés"-st ahogyan a 2oo9-es Alice in Wonderlanban Johny Depp. Mikor jött a villamos elfoglaltuk kedvenc helyünket és békésen beszélgetve vettük utunkat a Népliget felé. Mikor Risa felhívott, hogy hol a fenében vagyunk, rájöttünk, hogy rossz helyen szálltunk le. Nagy vita keveredett ebből, mert a mi kis hármasunkból csak én tudok tájékozódni Pesten. Mindegy, mikor sikerült meglelnük Risát, gyorsabbra fogtuk a tempót és elszáguldottunk a kiállításhoz. Alice azon nyavajgott, hogy szomjas de amikor végre beértünk, már nem volt képes inni venni. Leadtuk a cuccunkat, szemüveg, pénztárca, telefon... stb. Besétáltunk a sötétbe, és Risa egyszer csak a fülemhez hajol és megszólal:
  - Rossz ötlet volt...
  - Mert? - kérdeztem vissza.
  - Mert félek a stötében...
  Itt beállt nálam az agyhalál, de aztán meggyógyultam. Sétáltam tovább és hirtelen neki estem egy palinak, aztán mentegetőzve megszólaltam: ,,- Bocs nem látok semmit!" Szépen haladtunk tovább, haladtunk, haladtunk, haladgattunk, és elértünk az "utca" részhez. Ott állt egy auto, oda mentem hozzá, szépen végigtaperoltam, majd felkiáltottam: - ,, Nézzétek!(!!) Egy Trabant!" Haladtunk tovább, a lakás részhez érve, besétáltam a konyhába. Géza oda szólt nekem:
  - Vigyázz! Ott egy szekrény!
Erre vissza kérdeztem:
  - Hol? - és egyenesen neki mentem a szekrénynek.
Mikor nagy nehezen, fájó homlokkal elérkeztünk a kiállítás végére már kicsit fény hiányom volt... Felszálltunk a lányokkal a villamosra, a legvégére, természetesen. Mondom Alicenak, hogy menjünk előre a helyünkre, jó, előre sétálunk, látjuk, hogy két eléggé kultúrálatlanul viselkedő kis kölyök ücsörög ott, és nagyban röhögnek. Megállunk, beszélgetni kezdünk, majd hirtelen Alice zsebéből kiabálni kezd egy hang = megszólalt a telefonja. A két kis hülyegyerek ezen nagyon elkezdett röhögni. Alicenek nem esett jól, hogy a csengőhangját figurázzák ki ezért úgy döntött átszáll az utolsó előtti kocsiba. Mi ketten Risával nem nagyon akartunk vele tartani, ezért Én megfogtam Alice ruhájának úját, Risa meg ráfogott egy hajtincsére. Alice félreérthetetlen gyilkos pillantásokat vetett ránk, és a két gyerekre. Az utolsó előtti kocsinak a tetejéről lógott egy tábla, ami azt jelzi milyen villamos és hová tart. A mi táblánkra az volt írva hogy: Bécsi út. Alice elgondolkozott majd felkiálltot:
  - Gyerekek! Szálljunk át a Bécsi útra! - a következő megállónál előre szaladtunk, majd nevetve gondoltunk vissza mindenre...
És mi a tanulság? Ha Láthatatlan Kiállításra mész, vigyázz, mert sokszor jöhet szembe egy elkóborolt szekrény.

Csóká^^

2010. október 14., csütörtök

Egyszer hopp... másszor kopp...^^''

Ollé! Mi zajlott ma az iskolában... Ha nem mesélem, el se hiszitek x'D Először is, angol óra szüneteiben, elkezdtünk örültködni xD Óó Aliceal azzal szórakoztunk, hogy karatés mozdulatokkal vertük egymást, körben Rose végig videozott... Nekem is van az anyag de megesküdtem Alice drágának, hogy nem hozom nyilvánosságra... Pedig megérné x'D Mindegy... T_T A lényeg... hogy amikor jöttünk le matekról a harmadikról - vagyis nem a harmadik csak én hívom úgy ;D - történt egy bizonyos ,,incidens"... Foxival és Kávéval - új becenév Bogi xD -, az történt, hogy elkezdtünk verekedni drága jó Foxi nénivel... És mivel Foxi alacsonyabb mint én vagyok, ezért erőfölényben voltam. A mérleget vissza billenti, hogy Foxival ott volt a Kávé, aki meg nálam nagyobb... szal elég gázos xD Úgy nézett ki, hogy én ütöttem Foxit az ellenőrzőmmel, Ő pedig engem, Kávéval karöltve... Aztán kis szünet állt be, mert közben vigyáztunk, le ne essünk. Mikor éppen az első emelet fordulójában voltunk, észre se vettük mi történt. Az történt, hogy Foxi meg én mentünk elől, Kávé meg mögöttünk. És meg akart ütni a hülyéje az ellenőrzőjével, de én leléptem a fokról, Kávé rosszul lépett, és kaszkadőröket megszégyenítő pontossággal, szaltózott egyet, majd elterült a földön. Csak kicsivel ez után vettem észre, hogy drága jó Kávé cipője lerepült, és beszállt a kukába - De' Ja vu -, gyorsan kikaptam és ledobtam mellé... Foxival azt hittük, valami komolyabb baja esett, viszont Kávét annyira mélyen érintette ez a zuhanás, hogy még vagy öt perceg fetrengett a földön könnyektől küszködve. De nem azért sírt mert eltörte valamilyét, hanem azért mert annyira röhögött, mint Foxi és én... Tíz perc múlva még mindig ott sírtunk a röhögéstől...
  Röviden szólva kellemes nap volt a mai, röhögés szempontból! Holnap pedig Free Hug és Lááájk*-* Aztán Go Sakuzaka x'D

Arti kijelentkezik x'''D