Nem értem magam... Mostanában, mintha kiégett volna bennem valami. Esténként kedvtelenül ülök a gép előtt, és nem tudom mit csináljak. Régen mindig tudtam valamit csinálni. De mostanában... Nem fáradok, sokáig bírom, nincsenek ötleteim és üresnek érzem magam! Mi a bajom? Senki nem mondhatja el rólam, hogy depressziós lennék. Rengeteget nevetek nap, mint nap! De valami hiányzik. Az izgalom? Nem tudom. De néha jól esne, ha valaki átérezné, hogy mi is a bajom. Én mindenkit meghallgatok, próbálok segíteni... Nem értem, rajtam miért nem segít senki? Olyan rossz... Én vagyok az egyetlen, aki meghallgatja a más véleményét, és segíteni akar? Nem tudom. De lassan úgy érzem, már nem is érdekel! A lényeg, hogy én segítek. A magam baját sosem mutatom ki. De most muszáj volna valamit csinálnom! Unatkozom... Nem tudom mit tegyek... Bár megkérhetnék valakit és ő azt mondaná segítek... Most pedig, ahogy írom ezeket a sorokat, nem figyelek arra miről írok. Csak hadoválok össze-vissza... Mindegy, nem lényeges. De jól esett leírni...
Viszlát!
Ez egy kicsi kis blogocska, én írom, nagy lelkesen^^
