Tépj széét, mire váágysz méég!? xD

Jóestét gyermekeim! Kazu-nya néni jelentkezik az újabb fantasztikus fejezettel szerény hétköznapjaim életével... Vagyis... szerény életem hétköznapjaival. Na jó... meglesz meglesz...xD

Mai témánk egy a sötét múltban fellelhető esemény megismétlődése... Vagyis, ahogy visszatekintünk nagyjából tizen hat évre visszamenőleg pontosan láthatjuk, hogy a kis Kazu-nya-t hogy veszik ki a Szülész bácsik Anyuci pocijából. Na pontosan erre gondoltam! Igen, kedves nézőim, elérkezett a Születésnapom! Ismét!

És nem is akármelyik! Sweet Sixteen! Szeretettel köszöntelek titeket az immárom 17. életévemben!
2011.10.19.
Dokumentációnkat megelőző nap már kaptam ajándékokat*-* Egy Yamamoto sálat, egy Colonello cumit, egy Eső gyűrűt, egy Yakyu-baka képeslapot és egy Pörköltszaft nevű plüsspatkányt, aki valamiért furcsa perverz vigyorral méreget miközben alszom, úgyhogy kezdek félni tőle... Na de! 19... Minden ember számára eljön az a pillanat, mikor születése napjának reggelén felébred, kitörli a csipát a szeméből és a szar is meg fagy benne a tudattal, hogy "Vazze' Ma van a Szülinapom! O_O" Legalábbis én így reagáltam...
Nem is lett volna semmi baj, de drága tünci bünci bogár osztálytársam, F.Anita (kiskorú) már nem egészen egy hete baszogatott a születésnapommal. Féltem is előre, de hálistennek hiába.
Naszóval, csapjunk is a lecsóba. Reggel gondtalan öltözködés és szenvedés után betoltam selymes tomporomat az oskolába, mitől minden ember retteg, s besétáltam az angol csoportomba (mármint a terembe!) Delilah támogatásával. Az asztalon ott állt egy aranyos aranyszínű kis csomagocska, amin ez állt: Risától, Diának... Rögtön elkapott a sírhatnék, hiszen Risa-chant szegényt egy full tévedés miatt azelőtt nap éppen utáltam és legszívesebben sírva kértem volna bocsánatot, na de lapozzunk.
Az angol órák után, Anita drága egy fél hűtő méretű bazinagy csomaggal csoszogott be a terembe, lecuppantotta az asztalra, nekem meg égett a pofám a zavartól, mert nagyon jól esett, hogy ilyen hülye, de fájt is, hogy ENNYIRE HÜLYE!
Mikor végre ráugrottam a dobozra találtam benne egy másik dobozt... aztán egy másikat... és még egyet... míg végül megtaláltam az új könyvemet és a szép zsírúj táblafilcemet^^
Újságíró szakkörön mindenki megpuszilgatott meg letépték a fülemet és este, egyetlen és hőnszeretett Bátyuskám Dávid eljátszotta nekem Gitáron Halász Judit Boldog Szülinapotját és meghaltam a meghatottságtól*-*

No mára a szeretetből elég ennyi xD Komolyan mondom, mostanában többet írok elborultan depis fejezetet, mint ilyen cuki kis habosrózsaszínFoxitortát...xD (Ennek így semmi értelme, no de sebaj)

Gyermekeim!

Csendüljön fel a humorhimnusz, áradjon az érzelem!

Elhallgatok végre ;D A pultos lánynak pedig adjanak borravalót*-*

Egy más világ

Nem lelkizés, nem ömlengés, szimpla unalom és némi letargia.

Hunyd le a szemed és képzelj el egy világot. Ebben a világban egy hatalmas mezőt láss. Gyönyörű zöld fű és fák, bokrok mindenfelé. Vadvirágok ezrei tarkán integetnek és a nap vidáman fénylik az égen. Csak néhány bárányfelhő úszkálja körül. Az emberek, akik arra tévednek vidámak. Páran vannak, de örülnek egymásnak és látni, hogy barátok. Hangosan nevetnek, mosolyognak és viccelődnek. Semmi nem rontja el a kedvüket, de ekkor hirtelen megdördül az ég. Csattanás zaja hallatszik valahonnan.
Az eget beborítják az éjfekete viharfelhők és villámlani kezd. Csak úgy ömlik a vérvörös víz mindent mocskos feketére színezve. A villámok hasonlatosak a késszúrásokhoz, oly egyenesen és pontosan üldözik az embereket, míg azok teljesen szétszélednek. Csak egy marad közülük, egy ázik tovább az esőben és várja, csak várja, hogy vége legyen már.

És most törd össze a boldogságot, láss egy másik világot.

Egy világot, ahol a nap mindig csak lenyugszik, mintha fél hatkor megállt volna az idő és örökké ott maradt volna egy helyben, mozdulatlanul. Ha körbenézel minden kopár és sivár, sehol egy csepp víz, csak mindenfelé kirepedezett, tikkadt föld. Nem látni hegyeket a távolban, fákat, bokrokat vagy akár kaktuszokat valahol... Csak a por és a semmi más. A Nap a horizont mögött állt meg narancsos fénybe vonva a világot.
Ezt a kopár semmit egy keskeny sárga színű macskaköves út szeli ketté, de az is rideg és mozdulatlan. Az úton emberek állnak, kis csoportokban, és halkan beszélgetnek valamiről. Egyik sem nevet, nem látszik vidámság, nem hallatszik kacagás. Csak halk suttogás, mintha kígyók közt lennél. Az út kellős közepén egy magányos alak ácsorog lehajtott fejjel. Hosszú fekete haja előre borul, eltakarva a többi embertől könnyáztatta arcát. Szúrnak a szemei, finom remegéssel mutatja, hogy zaklatott, de nem mozdul. Csak nézi maga előtt a földön hosszú fekete árnyékát. Ebben a világban csak ennek a lánynak van árnyéka. Azoknak, akik csapatokba verődve suttognak nincsen. Ők a védettek. Az árnyék a magány jele, mégsem segít neki senki. Vesd össze a két világot. Az első a szebb, igaz? A lány is így gondolta, hiszen örökké ott akart maradni, élénk sárga ruhájában világos barna hajával, most mégis itt van. Sárga ruháit megfogta a véres eső, haja sem barna többé. Könnyei az arcát elhagyva elindulnak a föld felé, de még mielőtt lecsöppennének felszáradnak. Ebben a világban nincsen víz... Ebben a világban nincs barátság.
Miért került ide? Ki tette ezt? A bal orcáján világító kékeszöld véraláfutás megmondhatja a választ. Bízott, de hiába és most egyedül szenved. Ha lenézel láthatod, a szíve tájékán egy luk tátong, mintha kitéptek volna onnan valamit. Vére nincs, ha volna sem látszana. A lány olyan már önmagában is, mint egy árnyék.

Messze tőle, talán a világ másik felén, áll valaki. A kezében egy fekete, még verdeső magányos szívvel. Másik kezében vékony ezüst tűket tart, és egyre másra a szervbe mélyeszti a hideg nemesfémet. Minden döfésnél az ÁrnyékLány könnyei kibuggyannak, és lehullanak. De elpárolognak. Mert ebben a világban nincs víz. Ebben a világban nincs szeretet. Ebben a világban nincs semmi...


Nem kell aggódni, teljesen jól vagyok xD Csak elborult elmeszüleményemet dícséri eme kis... Novella? Nevezzük annak. Viszont nagyon nagyon jól esett leírni^^

A szereplők kitalált alakok, akiket egyszer megálmodtam. A kedvencem természetesen az ÁrnyékLány, hiszen... Mondhatni ő az egyetlen igazi szereplő. Nem tudom, hogy látta-e valaki Aliceen és Roseon kívül, de volt egy rajzom még múlt évben egy lányról, aki magányosan áll és az árnyékát nézi. Ez most valahogy eszembe jutott és alkottam hozzá egy elborult Tim Burton "megirigyelné" darkos sztorit xD

Köszi a figyelmet^^