Nemtudom... csak úgy jött. Bocsi.

Lehajtott fejjel állok, egy üres, kihalt, sötét szobában. Fázom és érzem, hogy üvegszilánkok tépik a bőröm akármerre lépek. Semmi sem jó. Sehogy sem jó. Miért is lenne? Valakinek ez nem tetszik, valakinek az nem tetszik. Szeretném, ha mindenkinek eleget tehetnék, de nem lehet. Nem tudok. Gyengeség? Talán.
Lassan felemelem a fejem, vér csordul ki a bőrömön hasított vágásokból minden mozdulatnál. Az én türelmem sem véges. Az, aki voltam csupán egy árnyék. Az, aki most vagyok egy álca. Álca, ami alá senki nem nézhet be igazán. Az erő és az energia gyenge maszkja, ami, ha egyszer összetörik mindenkit meg fog lepni. Egy erős test, gyenge lélekkel. Ismertek mind. Tudjátok, hogy milyen vagyok, de nem tudom, hogy van-e köztetek, aki átlát a jelmezen és észreveszi mögötte... azt a kis darab megmaradt vörös valamit, ami folyamatosan dobog, de már sok helyen megsebezték, és annál is többször szúrták keresztül.
Nem szándékozom átverni senkit, nem akarom másnak mutatni magam, mint aki vagyok. Egyszer, ha már nem leszek, talán mindenki meglátja, hogy milyen is az én életem. Nem vagyok gazdag, nem vagyok okos csak egyszerűen szeretek élni. Talán mély nyomot hagyok, talán nem, és talán túl nagy szívem van. De mi lenne, ha nem lennék? Emlékezne rám valaki? Nem tudom... talán csak azok, akik tényleg szerettek.
Ahogy elindulok kezeim remegnek, arcomon véres könnyek csordulnak, de a szám akkor is mosolyra húzódik. Érzem, ahogy a fájdalom mindenemet átjárja, térdre zuhanok, majd elterülök a földön. Még pont látom, ahogy a szép skarlátszínű vér elönt körülöttem mindent. Ajkaimon még mindig mosoly játszik. Egy utolsó könnycsepp gördül le az arcomon, ahogy lassan lehunyom a szemeimet. Már nem érzek semmit, se fájdalmat, se jóleső bizsergést... csak nyugalmat. A szívem már az utolsókat rúgja. Hiszen megsebzett, véres vad ő is, aki azért halt meg, mert mert szeretni... Hallom, ahogy nehéz léptek koppannak a földön, talán a Halál Ura jár már itt a sarkamban. Érzem, ahogy óvatosan felemel és a karjaiban megtart. Egész finom illata van... Kezét az arcomra csúsztatja és elmormol pár halk szót bársony hangján. Szemhéjam elnehezül és lassan hallani is elfelejtek már... A Halál mindent elintéz, magához ölel, megvéd, vigyáz rám... s már nem marad más, csak a sötétség...

Ne fogjátok fel annak, hogy bárkire rá akarom hárítani a fájdalmamat, csak muszáj volt leírnom. Kicsit kijöttem a sodromból, és nem tudtam máshogy kiadni^^' De már okés vagyok >_< Bocsánat xD A Halálos részt ne tessék komolyan venni, csak nem tudtam volna befejezni^^"

Good bye! *-*