Örök barátság esküje.~

Egy álmomban jártam. Egyedül, magányosan ültem egy szobában. Semmi nem volt mellettem, se egy tárgy, se egy állatka... Még az árnyékom is csak nekem háttal ült... Felpillantottam és körbenéztem. Hirtelen minden megváltozott. A falak elmosódtak, s mintha a semmi hófehér, legeslegközepén ültem volna. Visszahajtottam a fejem a térdeimre.
- Hol a nap? - suttogtam elhalóan. - Miért van árnyékom, ha nincs nap?
Hirtelen mennydörgés hangja hallatszott. Felkaptam a fejem, de nem láttam semmit. Az árnyékom elém került, tehát mögöttem valami fénylik. Ahogy felnéztem láttam a fekete sziluettet. Egy arc rajzolódott ki az árnyékra, majd az árnyékom fel emelte a kezét, kilépve a két dimenziós határából, s egy pillanat múlva jéghideg tenyér tapintását éreztem a karomon. Egy rántás, s mindent elönt a nehéz víz.
Emlékszem... Levegő után kapkodtam, rúgkapáltam és üvöltöttem. De senki nem hallott meg... Csak buborékok szakadtak ki a torkomból. Összeszorítottam a szemem, és próbáltam megtartani az utolsó gondolataimat, hogy legalább méltósággal haljak meg.
Valami elúszott mellettem. Kipattan a szemem mikor megéreztem az áramlatot. Egy fénylő, aranyszín zsebóra úszott el mellettem nagy sebességgel, utána kaptam a kezem, de kicsúszott belőle. Ismét mellém ért és most végre elkaptam a vékony aranyláncot. Az óra - gondolom megérezte az érintésemet, nem tudom - hirtelen egy 270 fokos fordulattal lefelé kezdett viharzani, engem magával rángatva. Éreztem, hogy a nyomás egyre nő és dübörög a fülemben, majd hirtelen kiestünk a vízből és egy száraz, kemény felületen koppant először az óra, majd az én fejem, karjaim és lábaim.
- Auh... hogy az a rohadt! - kezdtem volna szitkozódni, és leültem a földre. Valamiért felvettem az alaphelyzetemet. A lábaim felhúztam és az órát markolva a térdemre hajtottam a fejem. Hirtelen hideg légáramlat kezdett mögülem áramlani, mire hátrakaptam a fejem és egy hatalmas fekete árnyék szörnyeteg bontakozott ki a földből és a hátamból. Sikítani akartam, de nem jött hang a torkomon és ezért inkább behunytam a szemem és a füleimre tapasztottam a kezem.
- Meg fogsz halni - hallottam a krokodilhoz hasonlatos szörny hangját magam mögül. - Meghalsz és senki sem lesz itt, hogy lássa! Magányos vagy... Nincs senkit... Szánalmasan egyedül vagy...
- Nem nem nem! - kiabáltam a fejemben, és egy sovány, sós könnycseppecske szaladt le az arcomon. - Kérlek hagyj békén! Nem vagyok egyedül! Vannak barátaim! M-mindenki... v-velem van! - kiabáltam a fejemben.
- Te is el akarod ezt hinni, de tudod, hogy nem igaz... - kiabálta a szörny vissza és a vállamra tette a kezét.- A barátaid már nincsenek veled...

Felugrottam és egy szó nélkül, könnyezve elrohantam. Az óra, a nadrágomba akadt és repült velem együtt. Mikor elég messze értem a szörnytől megálltam és zokogni kezdtem. Lehajtott fejjel hagytam, hogy a könnyek végigcsorogjanak az arcomon, majd az államról a földre csöppenjenek. Az óra leesett a nadrágomról és koppant egyet. A hang kizökkentett a szenvedésemből, felvettem az órát és kinyitottam. Halk dallam töltötte be a teret körülöttem, ami lassan megnyugtatt. Jobban megnéztem az órát. A felső számlapra három szó volt írva:
 Givro Eterna Amicizia
Nem értettem a szavakat, de ahogy hangosan kimondtam az óra számlapja lecsapódott és fényleni kezdett az egész a kezemben. A lánc a csuklómra tekeredett, majd pár pillanat múlva megint megjelent az árnyék szörny. A három szó mentőövként kergette egymást a fejemben, majd mikor az órát a szörny felé tartottam az megdermedt és egy pár másodperc múlva fekete masszává robbant szét. Elmosolyodva a szívemhez öleltem az órát.
- Köszönöm a segítségeteket... - suttogtam halkan, majd szökkentem egyet, s mikor leérkeztem volna a lábam alól eltűnt a talaj. Teljes nyugalommal és mozdulatlansággal, mosolyogva zuhantam a nagy feketeségbe. Nem tudom mikor érkeztem meg, csak egy loccsanás hangot hallottam, majd körülölelt a puha feketeség.

És felriadtam. Lihegve ültem fel az ágyamban és töröltem meg a homlokom.
- Csak álom volt, csak álom volt... Nyugodj meg Kazu, csak álmot láttál... - suttogtam magamnak és körbenéztem megnyugtató szobámban. Hálistennek... tényleg csak álom volt. - Givro Eterna Amicizia... Mit jelenthetsz?