Huh, ne aggódjatok, nem depressziózok, csak elgondolkoztam azon, hogy milyenek is a könnycseppek. Kis sós valamik, amik a szemünk sarkából témferegnek elő és tökéletesek a szem fertőtlenítéséhez, érzelem kifejezéshez és ahhoz, hogy felidegesítsenek, mikor te is tudod, hogy aludnod kell, de nem tudsz elaludni és ásítozás közben folyton könnyezel. Marha dühítő!
Namármost... rájöttem, hogy nemrég egy Szerepjáték kapcsán (ehem.. igen tudom tudom, kissé függő vagyok) megfogalmazódott bennem, hogy milyen fontosak is a könnycseppek. Hiszen? Ha valaki sír, akkor rengeteg jelentősége lehet. Öröm, bánat, harag... vagy egyszerűen felold egy nagy mennyiségű stresszt. Engem a sírás például mindig megnyugtat. Kiadom a bajaimat a kis cseppecskéknek köszönhetően, és kész is a tökéletes nyugalom.
Szeretem a könnyeket. Nagyon és annál is jobban, mert ha valaki sír, utána nevetés jön. Mindig, nevetés és boldogság. Legalábbis szerintem...
A könnyek még tökéletesek valamire. Emlékezni... A szeretteinkre, akiket féltünk, akiket elvesztettünk. De Tora fogalmazta meg ezt tökéletesen...:
Ha könnyeket hullatsz a szeretteidért akkor a könnyekkel szétszórod a létüket a világban... A lelkük egyben marad, csak több dolog lesz, ami raktározza... A tengerbe hullatott könnycseppet az összes tengeri állat ismeri... A szélbe hulló könnycseppet a madarak mind hallják. A tűzbe vetett könnycsepp felkerül az égbe és onnan szóródik szét. A homokba ejtett könnycsepp, pedig visszatér hozzád, miután mindenkinek mesélt magáról...
De van egy könnycsepp, ami különlegesebb mindnél. Az a könnycsepp, ami a tenyeredbe csöppen visszaforgatja az idő kerekét, és te újra láthatod a szeretteidet ezen cseppen keresztül. Higgy nekem, tudom mit beszélek... Tapasztaltam már.
Úgy döntöttem, hogy betartom ezeket a szabályokat, mert egyszerűek és segítenek érteni, a szeretet számomra...
Kijelentkezem.~
