No.
Februáááár akár hanyadika...~ (bocs, ez a fáradtságom jele, húszt perce ébredtem...) Alice, és Delilah névnapja! Delilah, szokásához híven megint bulajozást rendezett, mi meg mentünk, mert miért ne?
Tegnap reggel, a terv szerint felkeltem kilenc órakor, és némi kómával a fejemen vissza aludtam egy fél órára, majd úgy döntöttem nincs semmi gáz, szépen összekészülök meg minden. Összepakoltam a cuccom, megfürödtem, leültem Magyar Vándort nézni. Nagyjából tizenegykor felhívtam Alice-t, mert a terv szerint oda jött volna hozzám. Nem vette fel~ Mindegy, mondom, biztos ide tart és nem hallja a mobilját. Negyed tizenkettőkor bejelentkezett Conus-kun, Alice drágám öccse. Kapva kaptam az alkalmon, rögtön ráírtam msn-en.
- Hol a nővéred? Nem tudom elérni telefonon! - kezdtem én.
- Fürdik... - válaszolta.
- ILYENKOR? - kérdeztem. - Amikor tizenöt perc múlva itt kell lennie nálam!?
Cseppet sem voltam dühös xD De nem gáz~ Mindegy... Sikeresen fél órás késéssel befutott az a jólfésült állat... (Alice) És végre, elindulhattunk koccanni Delilah-val (KUSSOLJ ALICE!), és Asumival. Telt múlt az idő, megékeztünk, találkoztunk, megálltunk egy InterSpar előtt, mert kellett venne némi csokoládét az esti baromkodásunkhoz. Van egy Katalin (Illetve Katica, csak erre most jöttem rá, köszi Gugli <3) nevű csokoládé tortabevonó.
- Vegyél Katalin (Katica) márkás csokit, mert az nagyon finom. - nevettem Delilahra.
- De miért nem jó a másik fajta csoki?
- Hát, nem tudom. De, ha Katalinos csokit veszel, elmondhatjuk magunkról, hogy Katiztunk...~ - vigyorogtam telibe, minden ember aki tíz méteren belül volt, öt és fél méteres szemmel meredt rám... Hát Kati (Y)
Sikeresen elértünk Delilahhoz, és még Foxira vártunk leültünk sütit eszegetni, aztán mikor befutott, nekiálltunk ajándékot osztogatni :) Alice és Delilah szép ajándékokat kaptak... tőlem csak kézzel készített nyuszikat T_T. Mindegy. Az ajándékozás befejeztével felszerelkeztünk, és elindultunk Hungira (HungExpo) korizni. Meg is érkeztünk, ~Alice sikeresen Jóreggeltel köszönt a jegyes emberkéknek... xD~ majd becsaltunk, és leültünk átvenni a korikat. Állításom szerint nekem a korizás a "véremben van" (Delilah, ha kezdek Risásodni kérlek lőj főbe...~), de szerintem ezt sikerült tegnap megcáfolni xD Viszont, csak kétszer estem el xD Mindegy... Kerengtünk békésen a tömegben (-.-' rohadt tömeg) és egyszer Alice mögé kerültem... Sunyi vigyor suhant át az arcomon, a derekára tettem a kezem, és erőteljesen megtaszajtottam... Hát... mit ne mondjak, hatalmasat frakkolt. Fölé magasodtam ördögien vigyorogva (höhö =D) viszont pár perc múlva már Alicen feküdtem, mert kirúgta a lábam, ami elég kellemetlenül érintett, mert azért tegyük a szívünkre a kezünket, ha valakinek a vádlijába vágunk jégkori pengével, az nem kellemes. Mindegy, azért amikor feltápászkodtam még rendesen rázott a röhögés. Sikeresen talpra állítottuk Alicet, de kis híján Foxi is a földre zuhant, mert az ő lábát is majdnem kirúgta az a szerencsétlen... Még egy darabig haragot véltem felfedezni Alice teljes lényében, de aztán megbékélt és ketten -illetve öten- róttuk tovább a köröket. Nagyjából egy órával Alice zakózása (még mindig röhögök xD) után megálltunk a pálya szélén, és poénból sapkát cseréltünk. Aztán visszacseréltük, és mentünk még pár kört. Megjelentek a jégen hoki koris felvágós f*szkalapok. Viszont Delilah és Alice elnevezték őket FelvágósJégHercegnek ~khm...~ és én voltam az egyetlen, aki nagyon nem szereti, ha valaki felvág xD
Mikor lejárt az időnk kiklaffogtunk, hogy átvedeljünk normális cipőinkbe. Ez eddig oké is volt, azonban, Alice korija megmakacsolta magát, és nem akarta elengedni a lábát. Húztuk semmi, rángattuk még annyi sem... Az ujjam olyan durván vörös lett, hogy azt hittem leszakad... Még most is fáj xD Végül is... 20 percnyi szerencsétlenkedés után, amibe aztán minden volt, de tényleg, Delilah szólt egy srácnak, akinek nagy nehezen sikerült kipattintania a rohadt zárat<< Megköszöntük a segítséget, de ekkor jött a második csapás. Hiába a nyitott kapocs, Alice lábáról még mindig nem tudtuk lecibálni a rohadt korcsolyát... A külső szemlélőkre elég mulatságosan hathatott a látvány: Adott öt lány, az egyik kétségbeesetten kapaszkodik a korcsolya pálya palánkjához, a másik négy, meg kétségbeesetten kapaszkodik az első lábán lévő korcsolyába, és nagy nyögések közepette próbálják lerángatni a lábáról a korit. Mikor végre sikerült lerántanunk a francos korcsolyát Alice lábáról, már mindenki lihegett xD Hatalmas tapssal örvendeztünk, majd szépen Delilahékhoz vettük az irányt. Kimentünk az első buszmegállóba, na mikor jön? Nem jön hatkor o.oNem volt para, őriztük a pánikot, loholtunk a másikhoz. Ott is ugyan az, vagyis
![]() |
| ''-Asumi mit látsz? - Az ujjadat... - Akkor jól elbújtam...-nevetést.- |
Akarom mondani a buszt az út közepén.
![]() | |
| Ezt gyártottuk ;D |
Könnyes búcsút vettünk tőle, aztán beültünk Gutar Hero-zni =D (Y) Amikor már másfél órája ment a játék úgy döntöttünk, hogy mára elég lesz, és betettük a Naruto Strom Ninja 2 (De nem tudom a pontos címet) és elkezdtünk játszani. Delilahhal lezavartunk pár csatát, és elég sokszor a szememre hányta, hogy ha éppen vesztésre állok akkor elkezdek nyavajogni... Hát ezt alátámasztom, utálok
![]() | |
| Toljad Dorciiii <3 xD |
Kivettük a játékot, lelőttük Alicet, és leültünk megnézni a Coraline-t és egy Chowder epizódot, bár azon már mindenki teljesen be volt bambulva, Alicet leszámítva, aki akkor éppen a világ megváltásán gondolkozott xD Végül kivonultunk a fürdőszoba fűtéses padlójára csövezni. Delilah énekelt, Alice adta az alapritmust, Asumi csak ült és nézett, én pedig meg akartam halni Asumi lábán fetrengve, mert nem hagytak aludni. Márpedig nekem hajnal négykor más alvás infúzió kell, különben olyanná válok mint a mosott szar. Végre lefeküdtünk aludni, azonban Alice és én még egy kicsit beszélgettünk a földön a takarók rejtelmében, aminek Delilah "-Csendesebben suttogjatok!" megjegyzése vetett véget. Ekkor lebuktunk a paplan alá és ott pofáztunk tovább xD Majd szépen mi is elaludtunk... Másnap negyed kilenckor keltünk ~Hálelujjá~ és negyed tizenegykor már pályázhattunk is haza... Nagyjából fél egyre értem az otthonomba, majd amint megláttam az ágyam, a párnáim közé vetettem magam és bealudtam...
Köszönöm szíves figyelmüket... :D



2 megjegyzés:
Hihihihiiii...cukoooor...*elszánt gonosz kismanó*
A jéghercegek mért nem mentenek meg minket?T-T
Jó bejegyzés!:D
mikor fotóztál te aljadék?XD részletekben gazdag leírás *-*
Megjegyzés küldése