Bébiszittyó...~

  Pontosan 1 hete... Pontosan egy hete... a nap... eljött... A Nap... A nap amelyről azt hittem nem fogom túl élni... Amikor elmentem... Hogy vigyázzak az unoka öccseimre... R.I.P.

  Fél öt előtt tíz perccel még vidáman indultam a buszhoz, szépen felszálltam, utaztam, leszálltam majd körbenéztem, hogy merre is kellene mennem. A telefonomba feltöltött térképen néztem az út irányt. Sétálgattam az utcákban, de kis keresgélés után rájöttem, hogy keservesen eltévedtem. Idegesen mászkáltam a sötét sikátorban a 9-es számú épületet keresve. Az sem dobott a hangulatomon, hogy az első néni, akitől megkérdeztem, hogy merre is vagyok eléggé ittas állapotban volt. Viszont eligazított! Háhh... Mosolyogva elindultam a 9-es számú kapu felé. Át kellett sétálni, a panelház alatti átjáróban, hogy előre juthassak a főbejárathoz... A kis alagút horrorisztikus volt... Idegesen néztem a hátam mögé amikor átsétáltam rajta... Magamban szidtam az eget, miért van ilyen sötét hatkor...

  - Bázmeg... nem egy ilyen könyéken forgatták a Haloween 2 elejét? - kérdeztem magamtól kétségbeesetten. Azon a rohadt átjárón még vissza kellett mennem, hogy visszamehessek a kapucsengős oldalhoz. Pont amikor elkezdtem keresni a nevet, drága nagybátyám felhívott, hogy hol vagyok. Mondtam neki, hogy pont most fogok felcsöngetni a kilences kapunál...

  Itt jött a második sokk az este. Nem kilences, hanem tizenkilences. Hát mondom ez facca... Kétségbeesetten keresgélni kezdtem a 19-et de nem találtam. Szembe jött velem egy nénike, akitől megkérdeztem, hogy merre is kellene mennem, mire ő azt válaszolta, hogy menjek vissza, át az alagúton... MEGINT!! Sétáltam a sötétben, idegesen kapkodtam a fejem. Befordultam egy sarkon, s láss csodát! 19-es kapu! Örömkönnyek folytak a szememből, és nagyon nagy beleéléssel kiabáltam az ajtónak:

  - Ezt nektek Baltásgyilkosok!

  Végre feljutottam, megnyugodtam... Petiék még nem kezdtek készülődni, csak hét órára mentek, és még hatig volt... volt vagy fél órájuk. Leültünk beszélgetni. Mikor Orsi elment öltözni - Peti felesége -, megakadt a szemem az idősebbik gyereken, Zsomboron, aki nagyban játszott az apja régebbi iPhone-ján. Úgy mozgott a játékon a képernyő, ahogy Zsombi mozgatta az iPhone-t. Leesett az állam, és elkövettem egy végzetes hibát. Megkérdeztem Petitől, hogy hogy is csinálja azt az iPhone, mire ő vissza kérdezett, hogy tudom-e mi az a Gyroscope. Mire az én agyamban megjelent egy kép, egy gyrosról, amiből egy távcső áll ki, és kicsit összezavarodtam. Tíz perccel később, sok magyarázat után, és három jútyúbos oktató videó után leesett, hogy hát "Lengés csillapító b*sszameg!" Ekkor befutott Orsi, a ruháját kötözve, hogy:

  - Peti mikor kezdesz már öltözni?

  Peti, erre engedelmesen elment öltözködni, én pedig kaptam egy idegenvezetős túrát a lakásban. Fogkefék, mesekönyvek, pizsi, minden. Kb hat óra felé, Peti éppen a nyakkendőjét kötözgette a konyhában, és éppen megint magyarázott nekem. Most éppen azt, hogy minek is van a hűtő hátuljában pumpa... Mindegy, ne menjünk bele xD Mikor végre elindultak leültünk a srácokkal a kompjúter elé, és nekem hét és fél méteresre nőttek a szemeim, amikor eljutott a tudatomig amit láttam. A két kis unokaöcsém Zsombi (6) és Zalán (4) úgy ültek a gép előtt, és úgy nézték az ANGOL nyelvű videojáték reklámokat, mint akik értik is. Hat és négy évesen! Attól félek, hogy amikor felnőnek, és találkozunk, egy szavukat nem fogom már érteni...

  Petiék rendeltek nekem egy szép sonkás pizzát, amit nekem kellett volna elfogyasztanom vacsora gyanánt. Szépen felszeleteltem, kézbe kaptam egy naaagy szeletet és azt majszolgatva leültem a gép mellé, nézni, hogy Zsombikám mit is csinál. Zalán boldogan futkározott fel alá a nappaliban, majd mikor meglátta a kezemben a szeletet elkerekedett a szeme. Kapott egy falatot, majd kijelentette, hogy ez neki ízlik - megjegyzem, addig azt állította, hogy ő ananász nélkül nem eszi meg - és kér egy saját szeletet. Zalán is kapott, Zsombi is kapott. Szépen majszolgattunk, és számító gépeztünk. Végül a pizza úgy ért véget, hogy Zsombor evet 1 azaz EGY szeletet, Zalán evett 3 azaz HÁROM (? O_O) szeletet, én meg négyet. Mikor Zali elkérte a harmadik szeletjét, így néztem rá, hogy Édes fiam, ez mégis hová fér el benned? Zalán csak mosolygott. Nagyjából fél óra múlva, láttam a srácokon, hogy hoppá hoppá... betett nekik a pizza, és kezdenek elálmosodni >=D Kicsit kimerültek, nem voltak már annyira hiperaktívak... Nyolc órakor bejelentettem, hogy na most megyünk aludni srácok... Hát nem fél tízkor még ott pörögtek a nyakamon? Ez a másfél óra azzal telt, hogy átvették a pizsamájukat, és megmosták a fogukat. Nagyszerű... Fél tízkor végre leültünk mesét olvasni... Három történettel, két pisiléssel, és egy elcsúszással később - fránya szőnyeg - végre eljutottunk a lefekvésig. Betakargattam a két ördög porontyot, adtam mindkettőnek jóéjt-puszit, aztán végre úgy láttam, hogy mindjárt elalszanak. Kicsit még húzták az agyamat, meg a hajam... ~Kössz srácok, ezért még számolunk <<~  De végül csak elaludtak. Elégedetten mosolyogva néztem rájuk, aztán kisétáltam a szobából. Nem sokkal később haza jöttek Petiék, és megdicsértek, hogy karajul végeztem a melót. Beugrottunk Petivel a kocsiba, és robogtunk, mert hazavitt. Fél tizenkettőre már itthon is csücsükéltem, Túróruckóval, kaláccsal naranccsal és háromezer pénzel megpakolva.

  Végül is ÉN nyertem a csatát! *ördögi kacaj*

Jó éjt ;D