Úgy látszik mégsem.

Azt terveztem, mint az előző bejegyzésben le is írtam, hogy nem fogok most hosszan az életembe bonyolódni, de úgy látszik muszáj lesz.
A küldetésem végzése közben akarva-akaratlanul megakadt a szemem egynéhány bejegyzésen, amit millió éve írtam, és kicsit megmosolyogtam magam.

Az igazság az, hogy nem is tudom, de megváltoztam... Illetve nem ez mégsem igaz. Csak végigolvasva az ezelőtti bejegyzéseket néhány dologról, mindig elmosolyodtam és megsimizgettem a a buksimat, hogy milyen marhaságokat írtam. A bejegyzések egy részét, amik nem érdekesek és nem jelentősek viszont le fogom törölni, mert ami unalmas, azt minek erőltetni? Új érzéseket szeretnék leírni, amik főleg az örömködés kategória tagjai, és talán még majd sikerül is. A blogomat nagyon szeretem, és bár nyolcezer évente egyszer jut eszembe írni is nem fogom megszüntetni, mert néha napján jól jön.

Szeretek írni.

Szeretem leírni az érzéseimet, és kicsit drámaibb, novellisztikusabb külsőt adni nekik. Szeretem, hogy meséket írhatok, habár elég véresek tudnak lenni... khm... álltalában elég véresek, és végül szeretem megosztani azt, ami a szívemet nyomja, habár biztos vagyok benne, hogy sokan nem követik a blogomat. Mégis jól esik.


Na ennyi az ömlengés mára :)